Farcádi Botond
Egyre többen mozdulnak meg Verespatak védelmében, vasárnap már több tízezren tüntettek a ciántechnológiás aranykitermelés ellen az ország több városában, számos szociológus és politikai elemző pedig arról beszél, kibontakozóban egy olyan rendszerellenes mozgalom, amelynek tagjai jórészt fiatalok, képesek aktívan fellépni egy általuk fontosnak ítélt civil ügy érdekében, elegük van a politikusok ígéreteiből, a felelősséghárításból, a hazugságból, és nem kívánnak azon módszerek és azon értékrend szerint élni, amely Bukarestre oly jellemző.
A hatalom, a fővárosi politikai elit egyelőre nem tud mit kezdeni a jelenséggel – az eddig ismert és társadalmi elégedetlenség megnyilvánulása esetén gyakran alkalmazott lefegyverzési manőverek immár nem hatékonyak.
Pedig kipróbálták valamennyit: kezdték a tüntetések agyonhallgatásával – a tiltakozások kezdetén alig akadt sajtótermék, amely hitelesen tudósított volna az eseményekről, a közösségi portálok, az internet segítségével azonban a szervezkedés folytatódott, míglen a megvásárolt vagy éppen pártutasításra hallgató média is kénytelen volt foglalkozni az üggyel. Aztán folytatták a manipulációt, mágnások, milliárdosok érdekharcaként tálalva a verespataki beruházás körüli vitát, a kezdeményező civil szervezetek lejáratásával próbálkoztak – eredménytelenül. A nép, az istenadta csak kiment a térre. Következett hát a vitéz visszavonulás. Előbb Crin Antonescu hátrált ki a beruházás támogatása mögül, majd Victor Ponta tromfolt rá, durcásan jelentette ki, el kell utasítani, s azzal annyi. Az újabb mérgezett nyilat persze nem felejtette el kilőni, kormányfői és képviselői minősége után megvillantva Nostradamus-énjét is: majd fizetjük mindannyian a kártérítést, amit a beruházó követel, vetette oda – jóval azelőtt, hogy a kanadai vállalat részéről egyáltalán felmerült volna ilyen jellegű igény. Mindhiába. S miként az várható volt, hát politikai cirkusszal próbálták levenni az ügyet napirendről, üzengettek egymásnak Antonescuval, Băsescuval, hátha majd a koalíciós vitába vagy a paloták közötti háborúba belemerülnének a tüntetők. De nem ezt tették, hanem még többen vonultak utcára. Pedig Victor Ponta közben újabb hőstettet is végrehajtott: sikerült rávennie a kitermelés beindításának elhúzódása miatt néhány napja a bányában tiltakozó munkásokat, hogy jöjjenek a felszínre. Láthatólag ez sem hatott a tüntetőkre: Bukarestben mintegy huszonötezren vonultak fel, s már a kormány lemondását is követelték.
Hogy mit tartalmaz még a hatalom fegyvertára a tiltakozások leszerelésére, nem tudni, vélhetően folytatódik majd a figyelemelterelés, látszatcirkusz, zavarkeltés, azt sem zárhatjuk ki, hogy előrántják majd a magyar kártyát. Az eddigiek alapján azonban eléggé biztosnak tűnik: ez a tömeg nem az, amelyet néhány jól bevált módszerrel meg lehet vezetni.
