Semmelweis Ignác alakját, felfedezését mutatja be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) pénteken nyílt kiállítása, amely kitér arra is, hogyan változott meg az orvos munkásságának megítélése az elmúlt másfél évszázadban.
A tárlat elsősorban Semmelweis kultuszának bemutatására helyezi a hangsúlyt. Az orvos életéről készült filmek részletei mellett innovatív módon ismerhetik meg a látogatók Semmelweis felfedezésének jelentőségét, valamint bemutatnak róla készült festményeket, korabeli orvosi és szülészeti eszközöket és kéziratokat is. A kiállítás arra a kérdésre is keresi a választ, hogy miként bontakozott ki Semmelweis életének tragikuma – a döblingi elmegyógyintézetben halt meg –, mennyiben voltak felelősek érte kortársai vagy éppen ő maga. A bemutató aktualitását az adja, hogy Semmelweis életművét 2013 júniusában az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága a Világemlékezet részévé nyilvánította.
A tárlat szeptember 13-ától látogatható Budapesten, a SOM Apród utcai épületében, Semmelweis szülőházában, ahol hamvait is őrzik. A kiállítást a magyar–olasz évad keretében decemberben a Római Magyar Akadémián is bemutatják, valamint a tervek szerint Párizsba is elviszik jövőre, az UNESCO-díj tiszteletére szervezett Semmelweis Világkongresszus keretében.
Semmelweis Ignác elsőként jött rá arra, hogy az orvos kezén, illetve a vizsgálati eszközökön lévő baktériumok miatt megfertőződhet a beteg, ami akár halálos is lehet. Az orvos 1847 tavaszán tárta fel a fertőzés mechanizmusát, de ezt csak 1859-ben publikálta a magyar és a bécsi Orvosi Hetilapban. Fő műve 1861-ben német nyelven Pesten jelent meg A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel. Semmelweis korában 10–18 százalék között volt a gyermekágyi láz halálozási aránya, amelyet a felfedezésnek köszönhetően egy százalékra tudtak visszaszorítani. A teljes hagyatékot, a németül és magyarul megjelent publikációkat, leveleket a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrzi és gondozza.
