A székely társadalom polgárosodásának elért fokát is méri az, ahogy például Háromszéken összefogás születésének vagyunk tanúi, ahogy egy alapvetően összközösségi törekvést nem kíván egy párt sem kisajátítani, hanem mintegy alárendeli magát a nemzeti érdeknek, és annak sikeréhez kíván hozzájárulni.
Így érhető el az, hogy valóban erőfelmutatás legyen a nagy menetelésből, melyről különben megjósolható, hogy alighanem hosszú lesz, és a számunkra kedvező fordulatot biztosan meghozza. A székelység talpra állása ugyanis még nem késett el. Területi, demográfiai, területföldrajzi megoszlása, élő történelmi hagyományai olyanok e népnek, melyek – a maiak kellő politikai érettsége mellett – arra predesztinálják, hogy a létező európai autonómiák nyomába eredve azokhoz hasonló belső önrendelkezést vívhasson magának ki. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottságtól érkező minapi elutasítások jelentőségét – három polgári kezdeményezést is kedvezőtlenül véleményezett a testület – kár lenne túlbecsülni. Az unió ma, persze, elsősorban a nemzetállamok pártján áll, de mivel szuverenitásukat a maga kohéziója érdekében korlátozni kénytelen, illetve az integráció elmélyítésében érdekelt, előbb-utóbb markánsan változtat majd a százmillió kisebbségi polgár iránti magatartásán. Ma mindenekelőtt magunkra számíthatunk, de továbbra is támpontot jelentenek a kontinens kisebbségi autonómiái, s ha az anyaországok is megteszik a magukét, a célhoz biztosan közelebb kerülhetünk. A csillagok állása, a nemzetközi és geopolitikai körülmények változása – bár egyelőre méltán vagyunk elégedetlenek velük – ennyire kedvező irányba, mint ma, az elmúlt kilencven évben még egyszer sem indult el. A második világháború előtt született megoldások ugyanis, sajnos, eleve baljóslatú csillagzat alatt fogantak.