Süli Attila magyarországi hadtörténész Bibarcfalván és Baróton tartott előadása középpontjába Borbáth László huszárkapitány alakját helyezte, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a régióból toborzott alakulatával vett részt Háromszék önvédelmi harcaiban.
Süli Attila Kossuth Lajos erdővidéki kapitánya: Borbáth László címmel nemrég megjelent kötete kapcsán mutatta be a kivételes katonai és közéleti életpályát. Az alig tizenöt esztendős korában közvitéznek álló Borbáth háború híján – ahol kitüntethette volna magát – lassan haladt a ranglétrán: 1829-től 1848-ig mindössze az őrmesteri fokozatot érte el. Képességeire a forradalom kitörését követően figyeltek fel, ekkor vált hadnaggyá, majd kizárólag erdővidékiekből álló szabad lovascsapatának megszervezését követően főhadnaggyá, végül kapitánnyá. Irányítása alatt a csapat sikereket ért el, részt vettek a hévízi, tömösi, kökösi, sepsiszentgyörgyi, eresztevényi csatákban. A szabadságharc leverését követően vizsgálati fogságba került, de nem ítélték el, szabadon bocsátották. 1854-ben belekeveredett a Török–Gálffy-féle szervezkedésbe, ezért előbb halálra ítélték, de később büntetését sáncmunkára változtatták. Az amnesztiával szabadult, s idővel rehabilitált Borbáth köztisztséget töltött be, később Bibarcfalván gazdálkodott.
Bibarcfalván a magyarországi törénész a Búzavirág csoport, az iskolások és a falubeli érdeklődők részvételével megkoszorúzta Borbáth László sírját. Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László a főhajtást követően arról számolt be: meglepetten tapasztalta, a néhány éve újraállított sírkő nem volt elég jelzés a bibarcfalviaknak, hogy arra a sírhalomra vigyázzanak. „Sem Bibarcfalván, sem itt, Erdővidék Múzeumában nem rejtem véka alá felháborodásomat: sajnálatos, hogy némelyek nincsenek tekintettel múltunkra, s a falu egyetlen 1848-as síremlékére nem vigyáznak, hanem kisajátítják, és sírkeretet helyeznek rá. A falu egyik legjelesebb szülöttjének emlékét a bibarcfalviaknak méltóképp kellene őrizniük” – mondotta Demeter.
