A Kézdivásárhelyi Sport Egyesület (KSE) 1912. szeptember 15-én alakult. Tizenhét évet működött megfelelő sportbázis nélkül, míg 1929. augusztus 6-án dr. Sinkovits Aurél a KSE-nek adományozta a mai futballpályát is magában foglaló „3 hold 600 négyszögöl” nagyságú területet sporttelep építése céljából. A sporttelep elkészült, avatóünnepségére 1930. augusztus 24-én került sor.
Az egykori falelátó építéséhez 1932-ben fogtak hozzá. 1933. június 4-én tartották a tribünavató ünnepséget.
1940. szeptember 12-én a bevonuló magyar csapatokat a Sinkovits-stadion falelátója előtt megtartott ünnepségen köszöntötték.
Tekintettel arra, hogy a lelátó tartószerkezete meg a tetőrésze már javításra szorult, 1977-ben lebontották, majd újraépítették. Korszerűsítették az alagsorban található öltözőket, raktárakat, fürdőket.
Az átépítés után a fatribün befogadóképességét kb. 700-ra növelték, és a szemközti oldalra mintegy 1200 nézőt befogadó új, korszerűbb lelátót is építettek a csavargyár munkásai. 1988-ban vadonatúj, korszerű öltözőket, szaunát, medencét magában foglaló épületet bocsátott a sportolók rendelkezésére a kézdivásárhelyi csavargyár munkaközössége, és tervbe vették egy olyan lelátó megépítését, amelynek alagsorában futópálya meg egyéb, sportoláshoz szükséges kellékek kaptak volna helyet. Neki is fogtak a munkálatoknak, elbontották a régi fatribünt, az új lelátóhoz szükséges betonoszlopokat fel is állították (nagy részét a csavargyári munkások közmunkával), amikor bekövetkezett az 1989-es fordulat. Állítólag az új lelátó összes elemét megrendelték már.
Maradt ez az oszlopsor egészen 2013-ig, addig, amíg okos emberek a sportpálya rendeltetési helyét nem változtatták át más célokra. Az érdekes az, hogy huszonnégy esztendő alatt, ha már nem sikerült befejezni e munkálatot, akkor „döntsük le” jelszóval egy sporttól egészen eltérő rendeltetést akarnak szabni egy olyan területnek, amelyet dr. Sinkovits Aurél a mindenkori sportolni vágyó kézdivásárhelyi ifjaknak adományozott! Senki nem vonja kétségbe azt, hogy szükséges a vízhálózat feljavítása Kézdivásárhelyen. Viszont azt már rengetegen megkérdőjelezik, hogy nem akadt volna más terület (pl. a be nem fejezett úszómedence – mert úgysem lesz vízilabdacsapata a városnak), ahová ezt a létesítményt – víztározót – akarják építeni. Jobb helyeken, ahol adnak valamit a sportra, bővítik, korszerűsítik a sportbázisokat. Kézdivásárhelyen elvesznek a sportbázisok területéből, más célokra használva azt. Elkertelhetik és kivilágíthatják ezt a területet, de lelátónak itt már többé nem lesz hely.
Aztán az is furcsa, ahogy nyilatkozik egy városvezető: „úgysem lesz A-osztályos focicsapata Kézdinek, és a meglevő lelátó elég erre a focira”. Hát így tenni a mércét egy városvezetőnek – elszomorító. Kézdinek soha nem is volt A-osztályos csapata. Csupán a mostani III. ligának megfelelő C-osztályban szerepeltek labdarúgói. De amikor jól ment a foci a városban, 3000–4000 ember is kilátogatott egy-egy mérkőzésre. Véleményem szerint lehet és lesz is Kézdinek III. ligás csapata. Persze, gyökeres változásokra lesz szükség. Majd, ha minden szinten, mindenhová megfelelő emberek kerülnek. Talán, ha nem a következő három évben, de utána kerül valaki, aki úgy áll feladatához, hogy a kézdivásárhelyi sportélet visszataláljon régi önmagához. Addig is maradnak a föld alá elásott oszlopok és a jövőbe vetett hit, hogy a jobb sorsot érdemlő Kézdivásárhely egyszer majd mindenben odaér az őt megillető helyre.
DEMKÓ SÁNDOR
