Srdan Golubovic szerb rendező szerint a volt jugoszláv tagországokban még mindig a több mint tíz éve véget ért délszláv háború árnyékában élnek az emberek, ezért filmjeivel a múlttal való szembenézést és ezáltal a továbblépést kívánja elősegíteni. A rendező a vasárnap zárult 10. miskolci Jameson CineFest nemzetközi filmfesztivál vendége volt, ahol Templom a dombon című, legújabb filmje a versenyprogramban szerepelt.
A filmrendező beszámolt arról, hogy a háború idején, majd tizenkét évvel később, részben a boszniai Trebinjében játszódó film már több mint negyven fesztiválon szerepelt, s tizenöt nemzetközi díjat nyert. Ezek közül kiemelte az amerikai Sundance Filmfesztiválról a zsűri különdíját, az ökumenikus zsűri díját Berlinből és a számára nagyon fontos közönségdíjat Szarajevóból. Emellett alkotását nevezte Szerbia a 2014-es Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájába.
A háborús gondolkodásmód értelmetlen áldozatairól és a konfliktusok továbbéléséről szóló filmet tapasztalatai szerint más és más módon ugyan, de világszerte mindenhol átérezték. Horvátországban, Boszniában és Szerbiában sokkal személyesebben élték meg a filmet, hiszen saját történetüket, életüket látták viszont benne, ott fogadták a leglelkesebben a film pozitív végkicsengését. Más országokban viszont egyetemes nézőpontból látták a történetet, mint amiben „valakik, valahol a sorsukkal küzdenek”. Srdan Golubovic (felvételünk) elmesélte, hogy a Sundance- fesztiválon, ahol a közönség legnagyobb része semmit sem tudott a délszláv háborúról, odament hozzá egy vietnami veterán azzal, hogy ez az ő története. A rendező hozzáfűzte: egy érzelmekkel teli, jó történet „mindenkihez elér”.
Mint mondta, azáltal, hogy filmjei nem a fronton és általában még csak nem is a háború idején játszódnak, hanem a hátországban, illetve napjainkban, a saját nézőpontját érvényesítette: „a legtöbb emberhez hasonlóan én sem láttam a háborút, de a háború árnyékában éltem”. És ez az utóbbi húsz évben sem változott, „olyan, mintha a múlt börtönében ülnénk” – tette hozzá. Véleménye szerint, akár egy emberről, akár egy társadalomról van szó, a fejlődéshez szembe kell nézni a múlttal, és le kell győzni azt. Arra a felvetésre, hogy míg A csapda című filmjében gyilkosságot gyilkosság követ, addig mostani filmjében megjelenik a megbocsátás és megbékélés lehetősége, Srdan Golubovic elmondta: az előbbi film azt mutatja be, hogy mi van, a másik pedig azt, hogy mire vágyik. „Azt szeretném, ha a társadalmunk a megbocsátás útjára lépne, de ez sokkal inkább csak kívánság, mintsem a valóság” – fogalmazott. A filmjeiben szintén mindig jelen lévő alvilágról azt mondta: a háború, mint minden válságos helyzet, meggyengítette és elszegényítette a társadalmat, tökéletesen „megágyazva” ezzel a maffiának. A szegénység és az értékválság miatt mostanra a maffia a mindennapi élet részévé vált a délszláv háborúban érintett országokban. A rendező emlékeztetett arra, hogy Kelet-Európa, így Magyarország is hasonló értékválságon esett át húsz évvel ezelőtt, amikor a kommunizmust felváltotta a kapitalizmus. Szerbia még nincs túl ezen a változáson: két rendszer között lebeg – fűzte hozzá. Elmondta: jó érzéssel tölti el, hogy több mint húsz országban fogják forgalmazni a filmet – köztük az összes volt jugoszláv tagországban és az Egyesült Államokban is –, mert ez számára azt jelenti, hogy a Templom a dombon szerte a világon „képes kommunikálni a közönséggel”. Magyarországon a filmet október 10-től játsszák a mozik.
