Nos, ha a székely zászló nem loboghat a községháza homlokzatán, akkor lobogjon a köz­ség száz meg száz házán, kapuján! Már csak azért is, hogy kimutassuk szolidaritásunkat, együttérzésünket elöljáróinkkal, akiket mi választottunk meg. A per és az ítélet legyen szégyen az ellenségeinknek, nekünk azonban győzelem lehet, ha kitűzzük a kék-arany lobogót. Akinek nincs, minél hamarabb szerezze be, és minél magasabbra vonja fel, legyen egy helyett több száz székely zászló Uzonban és a hozzá tartozó falvakban!
IZSÁK ARNOLD RÓBERT, Sepsiszentgyörgy.  2013. szep­tember 21-e különleges szombat volt. Ezen a napon került sor az erdélyi Református Kollégiumok közös tanévnyitójára, illetve a sepsiszentgyörgyi „Refi” – amelynek IX. osztályos diákja vagyok –  20. éve történt újraindulásának megünneplésére. Emiatt az eseménynek városunk adott otthont. A nevezetes nap istentisztelettel kezdődött a Vártemplomban. Az ünneplők – ft. Kató Béla püspök, lelkészek, a kilenc erdélyi iskola képviselői, tanárok, diákok – kígyózó sora csodálkozást keltett a lakosságban. Számos beszéd hangzott el jeles – világi és egyházi – személyek részéről, majd a véndiák kórus igen fiatal tagjai csaltak könnyeket a hívek szemébe. A helyi diákok délutáni előadása méltó folytatása volt a délelőttnek: iskolánk tanulói négy röpke nap alatt egy hónapos felkészülést igénylő előadással rukkoltak elő. A Ref Sonor, illetve a Ref Sonorocska igazán kitett magáért. Meghatódottság és öröm járt át, szerettem volna mindannyiukat átölelni. Persze, az illem nem engedte, ezért így fejezem ki tiszteletemet és csodálatomat.
PAPP ERNŐ, Sepsiszentgyörgy. Több alkalommal olvashattunk az újságban a családi kávézónak és gyermeki alkotóháznak induló, majd kocsmává és koncertek színhelyévé átalakult Huhuu vállalkozást dicsérő cikket. Csak azt nem vette senki figyelembe, hogy a szomszédban lakóházak vannak, ahol csendre, pihenésre, nyugalomra van szükségük az ott élőknek. Több esetben – néha hétköznap is – hajnali kettő-fél háromig tartott az öt-hat tagú meghívott zenekarok fellépése, és ha szóltunk a vállalkozónak, az volt a válasz, hogy rendelkezik enge­déllyel a városházától. Ebben az állt, hogy a törvény betartásával 23 óráig működhetnek (a törvény értelmében mást nem zavarva). Sajnáljuk, hogy a gyermekekkel való foglalkozás is megszűnt – igaz, olykor a késő éjjeli órákban is kisgyermekek sírását hallottuk, és ez a szülőt minősíti – , de ez az állapot elviselhetetlen volt a szomszédságnak. A záróbuli is úgy ért véget hajnali háromkor, hogy a rendőrséghez kellett folyamodnunk. Ha majd ebben az ingatlanban új vállalkozás indul, reméljük, a városháza jobban odafigyel arra, hogy milyen működésformát hagy jóvá.
BETEG ZSUZSA, Sepsiszentgyörgy. A hosszú vakáció után türelmetlenül várták szeptember 7-ét azok a X. és XI. osztályos diákjaink, akik négy tanárukkal Heves megyébe utaztak barátaik meglátogatására és a júniusban elkezdődött Határtalan! program folyatására az Egri Eszterházy Károly Gyakorló Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum között. Meg sem szusszantunk a hosszú út után, és máris a Siroki vár falai között ébredtünk fel, a Bükk és Mátra szívében; fáradalmainkat a parádi Erdő iskolában pihentük ki. Második napon meglátogattuk Eger nevezetességeit, a magyar történelemből és művészetéből inspirálódva a következő műhelymunkákhoz. Termékenynek bizonyult a következő alkotói nap is: az egri és sepsiszentgyörgyi diákok hatdarabos nagyméretű táblaképet festettek, és ráadásnak készí­tettek egy dekoratív textilművet is. Negyedik nap fémszamáron érkeztünk a parádfürdői Cifra Istállóhoz, kocsimúzeumhoz, onnan a recski kényszermunkatábor emlékművéhez, a napot pedig játékkal zártuk. Hazavezető utunkon búcsúajándékként meglátogathattuk a Tisza-tavi Öko­centrumot Poroszlón. Utazásunkat helyi és megyei intézmények, cégek, az Evilági együttes és a szülők támogatták.