Gavril Olteanu csapatának 1944. szeptember 26-i vérengzését Szárazajta népe nem tudja, nem akarja feledni. Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László mártíromsága élénken él az erdővidéki falu emlékezetében. A huszonnegyedik alkalommal tartott megemlékezésen az Ajtai Abód Mihály-iskola tantestületének és a diákságnak, a Történelmi Vitézi Rend népes képviseletének és a vendégeknek köszönhetően meglehetősen népes emlékező közönség gyűlt össze a református imateremben.
Az istentiszteleten és azt követően az 1994-ben emelt, Vargha Mihály szobrászművész által alkotott emlékműnél a helyiek közül sokan hiányoztak. Erre utalva Bartalis Sz. Pál református tiszteletes elmondta: ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy az elmúlt napokban egy román párt képviselői járták a falut, s próbálták rávenni az embereket, hogy ne vegyenek részt a megemlékezésen.
Az Eszter könyvéből vett igére alapozott beszédében a lelkipásztor a Krisztus előtt fél évezreddel élt zsidók történelme és a mi mindennapjaink közt vont párhuzamot. A bibliai népet akkor a perzsák tartották fogva, minket pedig hol a török, hol az osztrák, s immár közel száz esztendeje a román hatalom. Ahogy a perzsáknak a zsidók, úgy a mai hatalomnak az országban élő több nemzetiség közül csak egy, a magyar szálka a szemében. Nem fogadják el, hogy nem vagyunk hajlandók elveszejteni önmagunkat, feladni hagyományainkat, nyelvünket, történelmünk igazságát, s kedvükre beolvadni. Az hogy vagyunk, üzenet a holnapnak is: mi magyarként akarunk megmaradni – mondotta a tiszteletes.
Az emlékezők a nagybaconi fúvósok kíséretében vonultak az iskola előtt álló bazaltoszlopos emlékműhöz. Nagybacon polgármestere, Simon András rövid beszédében úgy fogalmazott, Szárazajta népe képes a megbocsátásra, ám a feledésre nem. A jóistent arra kérte, ne engedje, hogy a világban a gyűlölködés teret hódíthasson, a Szárazajtán történtekhez hasonló borzadalmak megismétlődhessenek. Márton Árpád képviselő is a gyűlölködés elharapózását ítélte el: nem szabad hagyni, hogy a közösségeket megsebző és megnyomorító viszály, a marakodás és az ellenségeskedés győzedelmeskedjen. A Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya, Benkő Emőke arra biztatott, hogy egyetlen pillanatra se mondjunk le az igazság keresésről. „Mártírjaink emléke kötelez, nem állhatunk tétlenül, tennünk kell szabadságunk kivívása érdekében. Készüljünk a Székelyek Nagy Menetelésére, legyünk minél többen, hogy megmutathassuk, mi mindannyian egyek vagyunk, mindannyian egyet akarunk” – mondotta a nyugalmazott tanárnő.
A megemlékezés nemzeti imánk, a himnusz eléneklésével és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével ért véget.
