Kántor Lajos hangsúlyozta: annak, hogy a harmincas-negyvenes években született fiatal grafikusok munkássága miként alakult és vált minőségben azzá, amit hátrahagytak, egyrészt az a magyarázata, hogy nagyjából egy korosztályú baráti körhöz tartoztak, akik egymás műtermében állandóan jelen voltak, és véleményt mondtak egymás munkájáról. Ennek a nemzedéknek jeles képviselője volt Feszt László, Deák Ferenc, Plugor Sándor, Cseh Gusztáv, Baász Imre, ők és a Forrás első nemzedéke összetartozott egyfajta újító szemléletben is – fogalmazott az irodalomtörténész, aki említettek munkássága tekintetében azt is fontosnak tartja, hogy Deák Ferenc, a Kriterion akkori grafikai és művészeti szerkesztője munkát, lehetőséget adott a barátainak, kollégáinak, és így alakult ennek a nemzedéknek az arculata. „Azt lehet vitatni, hogy ez grafikai iskola vagy nem az, de egy nagy nemzedék alakult ki ebben az időszakban Kolozsvárt függetlenül attól, hogy később aztán ide-oda távoztak, külföldre vagy a temetőkbe, de mindenképpen jelentőset hagytak maguk után.”
Cseh Gusztáv munkásságáról Kántor Lajos elmondta: két irányban haladt, egyrészt igen jelentős újító volt, többek között példa rá a család tulajdonában lévő és a kiállításon látható Önarckép Kafkával, de még jó néhány hasonló szemléletű kép is, másrészt hagyományőrző volt, kapcsolódott az erdélyi hagyományokhoz, az erdélyi múlthoz, helyhez kötött emlékekhez, ami gyakran megjelenik önálló grafikákon is, de legfőképpen a Hatvan főember és a Jeles házak sorozatban.
Kántor Lajos elmondta: „Cseh Gusztáv nagyon fontos helyet foglal el a XX. század második fele erdélyi grafikájában, és nem csak az erdélyiben. Ő nagyon sok tekintetben hozott megújulást, és  még egy alkotó jelentkezett, Baász Imre, aki hasonló szerepet játszott egy jóval későbbi időszakban.”

Lejegyezte: FEKETE RÉKA