Most érkeztek Alsónémediből
Régi a kapcsolat Némedi és Nagyajta között, s még ki sem pihenték magukat, amikor erről az útról és élményeikről kérdeztük Kosztándi Katalint.
Nagyajta 22 éve ápol testvértelepülési kapcsolatot Alsónémedivel. Ez 2009-ben hivatalos formát is öltött, szerződés alapján. A célok között szerepelt a sport és kulturális csereprogramok szervezése, családi-baráti kapcsolatok ápolása, egymás értékeinek megismerése, egymás iskolai és óvodai tevékenységének segítése oktatási eszközökkel, szellemi értékekkel. Most a Gazdag Miklós Polgári Daloskör tagjai tettek eleget a meghívásnak. Házigazdáik gazdag prog­rammal fogadták. Az ott töltött hét nap alatt négy alkalommal léptek fel: az Alsó­némedi Széchenyi István Általános Isko­lában, a falunapi kórustalálkozón, valamint a katolikus és a református templomban. Világi és egyházi kórusműveket szó­laltattak meg, de nagy sikert arattak a népdalfeldolgozásokkal is. Hallgató­ság­ban nem volt hiány.
– Székesfehérváron megtekinthettük a bazilika romjait, az Egyházmegyei Múze­umot, Balatonfüreden a Tagore-sétányt, Szig­ligeten a várat, Keszthelyen a Festetics-kastélyt, a Vadászati és Hintómúzeumot, Tihany­ban a bencés apátság templomát, ahol a mi kórusunk is énekelt. Budapesten meglátogattuk az Országházát, átsétáltunk a Lánchídon, meg­csodáltuk a fővárost a Halászbástyából, bementünk a Mátyás-templomba is. Hu­szonkét év után ez a testvértelepülési kapcsolat egyre erősebb lett, új barátságok kötődtek, és a régiek tartalommal töltődtek fel. Az újratalálkozás reményében váltunk el, és köszö­netünket fejezzük ki a kedves és melegszívű fogadtatásért – sorolja élményeiket.

Megújul a kúria
Évekkel ezelőtt jelezte Kóródi István mérnök, a nagyajtai erdő-közbirtokosság elnöke, hogy ha az anyagiak is összejönnek, felújítanák az egykori Cserei-kúriát, lévén a közbitokosság tulajdonában és telekköny­vén. Jókor érkeztünk, mert még látni lehe­tett valamennyit az épület régi arculatából. Meglepetésünkre nem műemlék, s így megkezdték önerőből a felújítását, anélkül azonban, hogy kiforgatták volna azt eredeti formájából – ezt az elnök is hangsúlyozta. Bár Csíkrákoson született, de ebben az épületben élt és alkotott a történetíró Cserei Mihály (1668–1756), fia, az író Cserei Farkas (1717–1782) viszont itt született. S mert tökéletes kúria formájú, amit hangsúlyo­sabbá tesz dupla tetős fedélzete, elmondható, hogy az épületet megilleti a műemlék jellegű jelző. Erre továbbra is figyelmet fordít a közbirtokosság vezetősége – biztosított Kóródi István.
– Nem az én feladatom a nagyajtai Csereiekről értekezni – mondta az elnök. – Az épületet az önkormányzattól visszaigényeltük, mert a birtokosságé volt, amikor államosították. A telekkönyvben tulajdon­képpen faházként szerepelt. Változatos a múltja, pincéjében még fogda is működött, hiszen Nagyajta járásszékhely is volt. Régi épület, mert amikor a tetőszerkezetét javíttattuk, rácsodálkoztunk, hogy a szarvazatban egyetlenegy vasszeget sem találtunk, mind-mind ékrendszerrel és faszegekkel van összeillesztve.
Az épület mellett a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bartha István faragómester vésett-faragott, kötött nagy székely kapuja áll, amelyet 2005-ben állíttatott a birtokosság régi vezetősége, s rajta a Cserei család címere látható.
– Mi lesz a hivatása az épületnek, ha si­kerül befejezni felújítását? – kérdeztük Kóródi Istvánt.
– Sok a munka még. A belső részét is nagyon megviselték az évszázadok. De lassan körvonalazódnak a dolgok, s mi egyelőre több dologra is gondoltunk, olyan le­he­tőségekre, hogy mind a településnek, mind a tulajdonos birtokosságnak előnyös le­gyen, s ha lehet, hasznot teremtő is. Turisztikai jellegű felhasználására is gondoltunk, mert tágas az épület, idővel a magas tetőteret is be lehetne építtetni. Ha ez nem jön össze, akkor valami termelőfelületet kellene benne kialakítani, könnyűipari jellegűt, ami hasz­not is hajtana, esetleg felhasználhatnánk a helyi női munkaerőt, ezzel a helyi családokat is segítenénk. Mindez önerőből eléggé nehéz lesz, éppen ezért gondoltam arra, hogy valamilyen pályázati lehetőséget kell keresnünk. Sajnos – tudtommal – eléggé korlátozottak a közbirtokosságok pályázati lehetőségei, s ezért az elkövetkezőkben lehet, kft. alakításán kellene gondolkodnunk, amelynek aztán lenne bővebb pá­lyázati lehetősége. Olyan cégnek is ki lehetne adni majd bérbe, amelyik elvégzi a még szükséges belső munkálatokat, azok értékét majd ejtenénk a bérből. Sajnos, ennek a közbirtokosságnak nincs annyi erdőterülete, hogy abból hosszú távon meg­élhessen, és gondolni kell más csurranó-cseppenő jövedelmekre is, tudjuk nagyon jól, hogy az erdőre akkor is költeni kell majd, ha az nem hajt lényeges jövedelmet – fejezte be az elnök.

Kiírásnak lennie kell?
Túl a baráti kapcsolatokon a két telepü­lés, Nagy- és Középajta mindennapos gondjaival kell megküzdeni. Fél évszázada ismerem ezt a települést, múltját jobban, de jelene is mindig érdekelt – mondtam Bihari Edömér polgármesternek. Mintha a kezdeti sebesség után lassult volna a községfejlesztés, ennek bizonyára megvannak az okai, részben öregedik is, egyfajta fásultságot is éreztem ismerőseimen. Nem ajtai jelenség, falvaink jelenlegi kórtünete.
– Mindennek megvan az oka. Csak egy példát mondok – felelte Bihari. – Elkészült a parkunk, a részletek most nem érdekesek, de a Környezetvédelmi Alap, ahová pályáztunk, nem tud fizetni, még mindig tartozik 132 000 lejjel. Ez fékezhet majd minket később, mert akinek tartozása van, nem kezdhet újabb beruházást.
– Önerőből sikerült-e ebben az évben valami jelentőset végezni?
– Ebben az évben fizettük ki az utolsó részletet arra az épületre, amelyben az orvosi rendelő működött és a község meg­vásárolja. Ez is kiadás és egyfajta fejlesztés, mert 40 000 lejről volt szó. Évente végeztük a mezei utak egy-egy szakaszának feljavítását, s ebben az évben is kavicsozunk, csak várjuk, hogy arra alkalmas legyen az időjárás.
– Ha 2014-ben újabb pályázási le­hetőségek nyílnak, mire kell pénzt szerezni?
– Nekünk kész dokumentációink van mindenre. Ilyen a székház s benne a kultúrotthon felújítása és a község csatornázása. Tulajdonképpen két tervünk van: egyik a község szennyvízhálózatának a fővezetékére, a másik pedig a községközpont hálózatára, ami a mellékutcák csatornázását is magában foglalja. Ez azért alakult így, mert két különböző kiírásra pályáztunk. Az egyik a 3.22-es integrált fejlesztésre készült, amelybe nem fért bele a mellékutcák csatornázása is, a má­sik pedig, Elena Udrea miniszter asszony ígéretére alapozva, a nemzetközi infrastrukturális alaphoz, amelynek nem volt bírhatatlanul nagy az önrésze, és si­kerrel pályáztunk. Ez a kormányváltás miatt du­gába dőlt. Az ominózus Környezet­védelmi Alaphoz tehettük volna le ezt a pályázatot, ott azonban húszszázalékos önrészt kellett felvállalni, ami meg­haladta az anyagi lehetőségeinket. Most lehet látni, hogy azok, akik kölcsönt vettek fel, és sikeresen pályáztak az említett alapnál, pénz hiányában lépni sem tudnak. 2014-ben tovább kell lobbiznunk, hogy kapjunk egy olyan biztos finanszírozási alapot, amelyből minél kevesebb önrésszel minél hamarabb célba tudunk jutni. Azt sem kell elfelejteni, hogy eltelt néhány év, az idők változtak, és a létező dokumentációkat majd fel kell újíttatni, ami szintén pénzbe fog kerülni.
– Mi a helyzet az ivóvízhálózattal?
– Nagyajtán befejeztük a kiépítését, és mintegy száz családi házhoz be is kötötték. Egyelőre a vízért még senki nem fizet, mert nincs szolgáltató, akinek fizetni kell. Érthető, hogy az önkormányzatot terhelik ezek a költségek, de mi a közeljövőben ki fogjuk számítani a víz köbméterenkénti árát, és számlázzuk majd a fogyasztást. Erre azonban engedélyt kell szereznünk. Van egy erre hivatott fórum is, csíkszeredai kirendeltséggel, felvettük a kapcsolatot velük, és ígéretet is kaptunk. Ez valószínű, nem lesz nagyon hosszú távú, mert mi is csatlakoztunk az Aquacov megyei egyesü­lethez, amely megbízta a megyei Goscomot a létező hálózatok átvételével és program szerinti működtetésével – fejezte be a polgármester.