Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc győztes pákozd–sukorói csatájára emlékeztek az ütközet 165. évfordulóján Pákozdon, a Nemzeti Emlékhelyen vasárnap.
Az 1848–49-es szabadságharc emlékét őrző obeliszknél rendezett koszorúzási ünnepségen Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke hangsúlyozta: a magyar nemzetnek a hihetetlen szabadságvágy és életakarat miatt sokszor fegyverhez kellett nyúlnia, néha mérlegelés nélkül. Pákozdnál az erőviszonyok ismeretében nem lett volna szabad csatába menni, mégis megtették, és sikeresen tették – idézte fel. A volt miniszterelnök szerint minden évszázadban egyszer a lehetetlennel szemben rántott kardot a magyarság: így tett Rákóczi fejedelem, Kossuth és az 1956-os forradalmárok is. „A belenyugvásra képtelen magyar virtus mindig arra kötelezte a nemzetet, hogy ne számolgasson és mérlegeljen, hanem a megmaradás parancsa miatt harcoljon” – fogalmazott Boross Péter. A volt kormányfő kiemelte, Magyarországot nem békeszerződések hozták létre, azok csak elvettek tőle. Szerte az országban és határainkon kívül emlékhelyeknél tudunk emlékezni – mondta, kiemelve: egyre gyakrabban és egyre elszántabban kell megjelenni ezeken a helyeken ahhoz, hogy a következő generációkban is erős legyen a fennmaradás igénye.
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára felidézte az 1848-as pákozd–sukorói csata előzményeit. Emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a szabadságharc történetének sorsdöntő eseménye volt a pákozdi csata, ahol Jellasics 16 ezer fős reguláris csapatokkal találta szemben magát, és nem szedett-vedett felkelő hordákkal. Megjegyezte, hogy a korábban kivívott jogokról való lemondás lett volna az ára a szabadságharc elkerülésének. Az államtitkár szerint a pákozd–sukorói csatát követően a szabadságharc a hadműveletekről, a katonák és hadvezérek teljesítményéről szólt. Vargha Tamás hangsúlyozta, hogy a történelmi diadal forrása a pákozdi csata fővezérének és egyszerű katonáinak helytállása volt. Ez a helytállás legyen példa a jelen számára és a jövőről való gondolkodásunkat formáló erő – mondta.