A Bújj-bújj, zöld ág dallamától volt hangos az iskola udvara szombaton Fotosmartonoson, pirosló vadszőlőindák, sárga dísztökök hirdették az őszt asztalokon és a szabadtéri színpadon. Pedagógus, szülő, nagyszülő, minden gyerek együtt örvendezett. „Itt a király, itt a király” – kiáltozták, s a királyi ruhába öltözött Nagy-Kopeczky Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábtagozatának művészeti vezetője és rendezője szólt hozzájuk. Bácsi, a király azt mondta, hogy mindenki nyert! – szólt egy kisiskolás.
Valóban, a Mesekunyhó vetélkedőn nyert kis és nagy iskolás, szülő és a falu idősebb emberöltője, Incze Mária és Trif Tünde mesekunyhós oktató, Porzsolt Levente, aki a mozgalomgazda szerepét vállalta, hisz sikerült ennek a háromszéki kis ikerfalunak a kiveszőfélben lévő népi hagyományait úgy felújítani, hogy az minden ma élő kis- és nagy- iskolás sajátjává vált, játékos módon megértették annak lényegét, s ha kellett, el is játszották, be is mutatták. Ugye, hogy hozzánk aztán igazán jó helyre jött a nagyságos király – mondta köszöntőbeszédében Incze Mária óvónő. Fotosmartonosban harminc felnőtt kapcsolódott be a szervezésbe, a mesekunyhózás beköltözött a mindennapi életükbe, a felnőttcsapatban is szorosabb lett a barátság – ez is egyik hozadéka a kezdeményezésnek. A király azt is elmondta: mesekincsekben mi nagyon gazdagok vagyunk. Ha más népek meséjében mindig várnak valami kívülről érkező csodát, erőt, segítséget, a székely népmesék hősei önmaguk járják meg a nehéz és veszélyekkel tele utat, s addig küzdnek-harcolnak, amíg kicsikarják-kiharcolják a jól megérdemelt győzelmet. A vetélkedő ötletgazdájának, Péter Orsolyának, a Megyei Művelődési Központ munkatársának jólesett látnia, hogy a mozgalom célkitűzései nemcsak ebben a faluban, hanem mindenütt célba értek, s tárgyi és szellemi-erkölcsi néprajzi-népművészeti kincsekkel gazdagodott mindenki.
A fotosmartonosi óvodaszobát a vetélkedő jutalma révén valóban mesekunyhóvá varázsolták: népi faragó és bútorfestő mesterek által készített bútorzattal rendezték be, a nemezszőnyeget kézművesszakemberek készítették, minden a meseszerető kicsiket szolgálja. A fotosmartonosiak pap bácsija, Müller Loránd református tiszteletes igemagyarázatával és áldásával végződött a valóban mesés délután. Kint az udvaron, a természetes színpadon az Evilági együttes, Babos Margit énekes Forró Dániel mondókáival, Orbán Ferenc énekelt verseivel szórakoztatta a közönséget. S mert az első osztályos Balogh Attila Szabolcs tetszését hangos kiáltással is kifejezte, övé lett az Evilági együttes ajándéka, a Dalóka-CD.
