Ami az új kenyér ünnepe, az újzsenge más felekezeteknél, az az őszi hálaadás ünnepe nevet viseli az erdélyi unitáriusoknál, akik minden év szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteleten fejezik ki hálájukat és köszönetüket Istennek a mindennapi kenyérért, a mező terméséért, ahol megterem a borszőlő, az úrvacsorai borért és az életért. Ebben az esztendőben Szent Mihály napja is éppen vasárnapra esett.
Sepsikálnok unitárius gyülekezete is vasárnap vonult a templomba, hogy meghallgatva tiszteletes Szabó Adél szószéki ünnepi beszédét, számot vessen mindazzal, amiért hálával tartozik a Fennvalónak, mert megtartotta egy éven keresztül egészségben, reményekben, avagy tudott erőt adni a nehézségek leküzdésében.
Jövőben lenne éppen 340 éves az unitárius templom, amelyben vasárnap a legszebb emberi gondolatokról, a hálaadásról hallgathatott példabeszédet a bodoki leányegyházközséggel együtt alig 140 lelket számláló gyülekezet. Erre az alkalomra fehérebb, tisztább ruhát kapott Isten háza, kívül-belül hófehérre meszelték, s miként manapság falunapok alkalmával mindig valami avató-szentelőt tartanak, értékteremtéssel nyomatékosítják az ünnepet, nos, a kálnoki unitárusok ezt a messzire elvilágító hófehér templomi ruhát ünnepelték.
– Pályáztunk a megyei tanácsnál – tájékoztatott a lelkész asszony –, ahonnan kaptunk 4000 lej támogatást. Ezt felpótoltuk saját pénzünkből, ezért nem kellett gyűjtést szervezni az anyagilag amúgy is gyengén álló, lassan kiöregedő eklézsiánkban. A munkát Bálinth Zoltán vállalkozó árkosi csoportja végezte nagy lelkiismeretességgel.
Afelől nincsen kételye senkinek, hogy faluhelyen egyre fogynak a még mindig nagyon fontos nyugdíjak: kálnoki viszonylatban a bányásznyugdíjak is, de a téeszesek járadéka is. A megspórolt pénzre ezután még nagyobb szükség lesz – értettük a lelkész asszony szavait, mert kell még áldozni ebben az egyházközségben: nemrég bővítették a közösségi házat, ahová teakonyhát rendeztek be, s a következő feladat a papi lakás tatarozása lesz, mert megroskadt az utca felőli része, a pince gerendáit oszlopok tartják. Esővízcsatornákat kell szerelni az épületre, de a templom csatornáit is megviselték az évtizedek, cserére szorulnak azok is. Kaput, kerítést kell építeni a papi lakáshoz, s majd csak azután következik a lassan romló-pusztuló, műemléknek nyilvánított harangláb. Tatarozása már nagy összeget kíván – mondták –, amelyre csak valamilyen uniós pályázat lenne a megoldás.
