A nyolcvankét éves Para József az elsők között volt az induláskor, tíz évvel ezelőtt bejáróként vett részt az otthon napi programjaiban, hét éve bentlakó. Felesége huszonöt éve elhunyt, két fia Magyarországon él. Negyven évet dolgozott a textilgyárban, nyugdíjazását özvegyen élte meg. „Elégedett vagyok, jó az étel, szombaton leadom a holmimat, kimossák, és kivasalva hozzák vissza. Ez nagy biztonságot jelent, ha egyedül laknék egy garzonban, mit is csinálnék. Olva­sok, keresztrejtvényt fejtek és egyesekkel egészen jól barátkozom.”
Az otthon olykor szomorkás hangulatát a nyolcvankét éves Dénes Zoltán nyugalmazott tanár töri meg, aki három éve bejáró, lánya, unokái dolgoznak, nem kíván egyedül lenni. „Minden hétköznap jövök, ha szombaton és vasárnap is fogadnának, akkor is jönnék.”
Az idősek világnapja alkalmából hétfőn a megyei Vöröskereszt, a Diakónia Keresztyén Alapítvány, a Caritas képviselői, valamint pszichológusok beszéltek többek között az idősgondozás sajátosságairól, önsegítő programokról, a mozgáskompetencia fejlesztéséről, otthoni gondozásról, de azt is hangsúlyozták: idős az, aki annak érzi magát. Tegnap László Károly színművész vidította fel közönségét rendkívüli szeretettel előadott színes műsorával, amelyben Teréz anya tizennyolc gondolata is elhangzott az életről, de megszólalt a cirkuszi bohóc is, a közismert dalokat pedig az otthon lakói együtt énekelték az előadóval. Az elmúlásról szóló, szomorkás énekkel indították műsorukat az idősek, de a továbbiakban a vidámság is ott bujkált a zenés betétekben. A délelőtti programban még közreműködött Kádár Zsuzsanna és Lázár Zsombor (a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai), Ségerc Ferenc és Váncsa Levente, énekelt Végh Erzsébet. A tizedik évforduló alkalmából az otthon lakóit a hétfői rendezvényen köszöntötte Vass Mária, a megyei szociális gondozási és gyermekvédelmi igaz­gatóság vezetője, tegnap Szta­kics Éva alpolgármester, va­lamint a megyei Vöröskereszt, a Remény­ség Nyugdíjasklub és a Fürge Ujjak Kézimunkakör.
A felújított Zathureczky Berta Otthonban jelenleg huszonketten laknak állandóan, tizenegyen bejáró látogatók, tizenhat alkalmazott teljesít huszonnégy órás szolgálatot gondozás, egészségügyi és élelmezési ellátás, adminisztráció mun­kakörben. Klárik Mária Antónia intézményvezető lapunknak elmondta: bár van még öt-hat üres helyük, ilyen kis létszámú személyzettel lehetetlen a jelenleginél több lakót befogadni, de ha a szociomedikális szolgáltatásokat ki tudják szerződtetni (erre a Vörös­kereszt vállalkozna), akkor bővíthetik a lakók számát. A helyi önkormányzat az otthon költségvetésének 85 százalékát biztosítja, a többit az ellátottak fedezik – tájékoz­tatott az igazgató. Két új szolgáltatás beindításának terveit is ismertette, melyekre készítik a pályázatot: ideiglenes gondozást, ellátást biztosítanának azok számára, kiknek családtagjaik elutaznak, és csak rövid időre helyeznék el hozzátartozójukat az otthonban, illetve bővítenék a klubtevékenységet, ami által a város időseit kívánnák bevonzani különböző programokra.
Vannak nagyon nehéz napok, de valahogy mindig újra lehet kezdeni – mondja Pásztor-Kiss Klára főasszisztens, aki tíz éve alkalmazottja az otthonnak. „Na­gyon korán elveszítettem a nagy­szüleimet, és talán őket kerestem ezekben az idős emberekben, akik legtöbben megtörtek, de néhányan feltalálják magukat, nyugdíjas-klubba, kórusba járnak, elmennek csoportos kirándulásra vagy itt, házon belül kötnek szoros barát­ságot társaikkal.”