Az őszi kikerics (Colchicum automnale L.) lilás virágainak sokaságával valóban az ősz hírnöke. Gyakoribb a nedves réteken, legelőkön is. A legelésző állatok ugyan nem eszik meg, de letapossák, ezért ritkább a legelőkön.
Európában, Észak-Afrikában őshonos. Hagymagumós növény, három hosszúkás levele és termése (sok magvú, három rekeszű toktermés) tavasszal jelenik meg, de levele a virágzás idejére elfonnyad. A zsenge, törékeny kocsány hat egyforma, 4–6 cm hosszúságú, lilás-bíbor pártát visel, a sárga portokok a bibeszálaknál rövidebb nyelűek.
Drogja a magvak és a tavasszal gyűjtött sarjhagymák. Úgynevezett tropán alkaloidokat (kolchicint és ennek származékait) tartalmaz. Igen erős mérgek: öt gramm kikericsmag egy felnőtt halálát okozhatja. A homeopátiás gyógyítók köszvény, ízületi reuma, vesegyulladás esetén használták, de ma már óvatosságból egyre ritkábban.
Az utóbbi években többen szedtek a kikericsre látszólag hasonló, de csak erdőkben előforduló bánáti sáfrányt (Crocus banaticus Gay.). A kikerics legfeljebb erdei tisztásokon, erdőszéleken található. Mindkét növényünk a nősziromfélékhez (Iridaceae család) tartozik, de hasonló színük mellett a bánáti sáfrány hat lepellevele közül a belső körben lévő három fele akkora, mint a külsők. Szintén őszi (október–novemberi) megjelenésű.
