Senki nem tudja, mitől albán és miért szamár: de itt, a Kárpátok kanyarában ez nem meglepő, hiszen rengeteg albán származású, és rengeteg szamár szaladgál errefelé, akiket mégis másképpen hívnak, rá­adásul őshonosnak számítják magukat.
A székely-magyar albán szamár a fentiektől eltérően ártalmatlan állat, ő csupán az alpárias és olcsó élvezeteknek él, időnként „beb.szik, mint az albán szamár”, másnap többnyire igába áll, vagy nem, de alapvetően mégiscsak munkás jószág.
Nyakatekert nyelvészeti okfejtés lenne, de sokan vallják az albán szamár lelőhelyén, hogy (fél)részegen az ember „zákányos”, vagyis kötekedő, homályos tudatú, teljesen kiszámíthatatlan lesz, márpedig a zakhanos valamikor egy bizánci rendfokozat volt, körülbelül őrmestert jelentett.
Nem titok, a katonaságnál az őrmesterek nagyjából ebben a tudatállapotban leledzenek, és távolról sem jellemzi őket az emberbaráti szeretet. Tekintetbe véve, hogy a bizánci sereg elsősorban a birodalom legelvetemültebb részeiről szedte katonáit, nem lehetetlen, hogy a „zákányos állat” és az albán szamár egy és ugyanaz.
Aki arra gondol, hogy ez már túlzás, annak figyelmébe ajánljuk a migrációkat, a legeltetéses népvándorlást, valamint azon kolóniákat, amelyeknek akkor is Albániában volt egyházfőségük, amikor száz év múlva ezeréves múlttal dicsekedtek errefelé.
De hess a rút gondolatoknak, az albán szamár ugyanis felettébb békés fajta, néha vidámnak is mondható, és nélkülözhetetlen része a falusi és kisvárosi kocsmáknak, közérteknek, lajbitépőknek és más, féltörvényes italkimérő helyeknek. Tulajdonképpen szimbiózisban él ezekkel. De előfordul amúgy egészen elegáns helyeken is, legalább egyszer, utána rendszerint nem engedik be többé, hiszen legutóbb is úgy berúgott, mint az albán szamár.
Viselkedése és felületes megjelenési formája szerint erős rokonságot mutat a részeges disznóval (azaz carnis maialis effesus), sőt, a nádi bikával (taurus arundifer) is, a hasonlatosság azonban csupán megtévesztő. Az asinus albanicus egyedi állat, ráadásul menthetetlenül szaporodó. Migrál, tenyészik, és fittyet hány az Európai Unió összes szeszforgalmi korlátozására, valamint a közszeméremsértést illető törvénycikkelyekre. Kicsit olyan, mint a mesebeli sárkány: ha egy főt kijózanítasz, mindjárt kettő lesz helyette.
Érdekes politikai, zoológiai és közjogi helyzet lenne, ha egyszer az illetékesek górcső alá vennék az elnevezést, hiszen szilárd meggyőződésem, hogy ezen állatfajta elnevezését mind az albánok, mind a szamarak kikérnék maguknak, és joggal. Viszont erős a gyanú, miszerint az asinus albanicus ugyanúgy kikérné ezt magának. Erősen rontana szavahihetőségén az a tényező, hogy egyúttal újabb két féldecit is kikérne magának a tartózkodási helyként szolgáló kocsmában.
Egybehangzó vélemények szerint semmiféle társadalmi haszna nincs, ugyanakkor kártékonynak sem mondható. Elke­rül­hetetlen állatfajta: hiszen ahol nyáj van, ott többnyire szamár is van. Errefelé albán szamár: na és?