A gyimesbükki ezeréves határ, az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum, a gelencei római katolikus műemlék templom, az esti beszélgetések az elmúlt egy hét kiemelt látványosságai, programjai közé tartoztak, míg az október elsejei havazás, a hideg és a túrós puliszka nem igazán sorolható a kedvencek közé – számoltak be tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban egy hétig vendégeskedő diákok.
A tizenkét éve működő Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében című program részeként tanulmányi hetet tartott Sepsiszentgyörgyön a hivatalosan nemzetközinek nevezett osztály, amelyben mindenki magyar, csupán a résztvevők más-más lakhelyről érkeztek négyes csoportokban. Magyarországról egy-egy miskolci, budaörsi és hajdúnánási iskola partner a programban, Felvidéket a Füleki Gimnázium képviseli, Kárpátalját a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, Szlovéniát pedig az egyetlen kétnyelvű középiskola Lendváról. Vajdaságból egy szabadkai szakközépiskola diákjai érkeztek Háromszékre, az őszi tanulmányi és a nyári táboros találkozóknak kezdettől állandó résztvevői a mikós diákok is. A tegnap elhangzott beszámolókban ugyan egyetlen diák sem emlegette, de a kísérő tanároktól tudjuk, hogy a kirándulós napok egyikén a Nyergestetőn is voltak, az autóbuszos közös utazás egyébként mindenkinek nagyon tetszett, nemcsak a kitűnő hangulat, hanem Keresztes László színes úti kalauzolása miatt is.
A nyolc iskola diákjaiból összeverbuválódott osztálynak három tanórát is tartottak: a vallásórán volt, aki rácsodálkozott, hogy „Erdélyben mindenki olyan vallású, amilyen akar lenni”, a románórán tanult köszönés és számolás „közelebb hozta ezt az idegen nyelvet”, a mikós diákok által készített robotok pedig mindenkit lenyűgöztek a fizikaórán.
Hideg ide vagy oda, a diákok azt mondták, a hangulat nagyszerű volt, jól érezték magukat ezen a héten, a lendvaiak pedig azzal búcsúztak, Háromszéken megerősödtek abban, hogy „nem szégyen magyarnak lenni”.
