Hagyományos gazdaságokhoz képest meglehetősen furcsa látványt nyújt az illyefalvi struccfarm. Hatalmas testű madarak járkálnak délcegen fel-alá egy elkerített területen, fejüket pedig jobb híján nem a homokba, hanem a hóba dugják néha. Alkalmazkodtak tehát a székelyföldi környezethez, a strucc ugyanis az egyik legerősebb immunrendszerrel rendelkező állat.
Mint Nyilas Mátyás, az állatokat gondozó férfi mondja, a struccok nagyon jól bírják a telet, naphosszat kint tanyáznak, nem lehet őket beterelni a pajtába. ,,Ezek nem olyanok, mint a tyúkok, hogy szürkületkor elülnek. Jobban szeretik kint, mint a pajtában" — magyarázza.
Miközben Nyilas Mátyás körbevezet a farmon, érdekes dolgok derülnek ki a szárnyasok természetéről. Hogy például nem a legbarátságosabb állatok: a gondozók csak rudakkal mernek bemenni a bekerített területükre. Amikor arról kérdezem, hogy valóban olyan erős-e a strucc rúgása, mint a lóé, Mátyás minden bizonyíték helyett szájára mutat. Bizony, hiányzik elölről egy fog — állapítom meg. A szárnyasok egyébként családokban élnek. Egy kakas és két tyúk alkot egy családot. Az illyefalvi farmon ötven-hatvan állatot tenyésztenek. Télen kevesebbet, mert az egy-két éveseket nyáron, ősszel vágóhídra viszik Giurgiuba. A strucchús ugyanis akkor a legfinomabb, ha a szárnyas másfél-két éves. Tavasztól őszig szoktak tojni — magyarázza Mátyás, és már tuszkol is befelé, hogy megnézzük a keltetőgépet. Aztán fej méretű tojásokat mutat büszkén. Tetszik-e látni, ez a strucctojás. Igaz, hogy csak héjat tart a kezében, hiszen amelyik tojás elzáposodik, kifúrják a két végét, és csak a héját értékesítik. Mint mondja, körülbelül huszonnégy tyúktojásnak felel meg az, melyet a kezében tart. Íze pedig nagyjából ugyanolyan — magyarázza. Erről pedig egy történet is eszébe jut: nemrég egy magyarországi férfi járt erre. Igaz, jó kövér volt, de el tudja-e képzelni, hogy két strucctojásból evett rántottát? Illő álmélkodással hallgatjuk, közben azon gondolkodunk, hogy az mégiscsak körülbelül ötven tyúktojásból készített ételnek felel meg... A gondozó egyébként azt állítja, olyan sok baj nincs a struccokkal. Nehezen lehet őket megközelíteni, amikor a tojást el kell lopni tőlük, de amúgy nem túl kényes állatok. Persze, előfordul, hogy elhull néhány csibe, de ez minden szárnyassal így van. A pajtát is elég, ha hetente kitakarítják. Több munka tavasszal adódik, amikor kezdenek tojni, kezdődik a keltetés. De addig még sok van. Mint Mátyás mondja, azt még nem sikerült kideríteni, milyen időközönként tojnak. Egy-két naponta, ez az általános, de ez is sok mindentől függ — magyarázza. Közben bevisz a pajtába, ahol egy lámpa fényében négy-öt csibét látunk. Egy-másfél év múlva már le lehet vágni ezeket — mutat a kis struccokra, melyek kissé ijedten néznek körül. Kicsid Zoltán, a Viribus Unitis cég egyik vezetője immár hét éve foglalkozik struccokkal. Többnyire könyvekből és tapasztalat útján tanulta meg, hogyan kell bánni velük. A farm tulajdonképen szinte viccből jött létre ezelőtt tíz évvel. Egyszerűen kezdtek gondolkodni, milyen vállalkozást lehetne indítani, mi az, ami nincsen még Romániában. És akkor behoztak néhány struccot, persze nagyon drágán. Innen indult — magyarázza. A megyében különben volt még néhány farm, ám mindegyik beszüntette tevékenységét. Kicsid szerint azért, mert hiányzott a kellő szakértelem és a türelem. Miután veszünk néhány szárnyast, két-három évig csak azt látja az ember, hogy megeszik rengeteg takarmányt, és sem nem tojik, le sem lehet vágni, szóval, nincs semmi haszon belőle — fejtegeti. Mindezek ellenére az illyefalvi farm nyereséges. Most éppen azon gondolkodnak, hogy foglalkozzanak csak a neveléssel. ,,Megvennénk a csibéket más farmokról, mert sokaknak nincs arra kapacitásuk, hogy felneveljék őket másfél évesre. Mi megtennénk ezt, majd eladnánk" — ecseteli Kicsid Zoltán. Romániában jelenleg körülbelül harmincöt farm van, többségük a déli megyékben. Vágóhíd Giurgiuban működik, oda szállítják az állatokat. Kicsid Zoltán azonban hozzáteszi: saját használatra az illyefalvi farmon is levág néhány szárnyast, és abból a húsból ad ismerőseinek, barátainak. A strucchúsnak különben meglehetősen borsos az ára: üzletekben egyelőre csak a Real áruházakban lehet kapni, egy kilóért azonban akár 80 lejt is elkérnek. Ezenkívül néhány vendéglőben is kapható. Jóval olcsóbb egyébként a tenyésztőknél: a farmon 10—12 euróért már meg lehet vásárolni. ,,Egy jól fejlett strucc 100—120 kiló közötti, ebből kijön körülbelül harmincöt kilogramm tiszta hús" — magyarázza az állatorvos. Az állatoknak azonban a bőre is értékesíthető. A kígyó és a krokodil után ugyanis a struccnak van a legértékesebb bőre. Ugyanakkor a tojást is el lehet adni, annak ára 50 lej. Ízre olyan, mint a tyúktojás, csak nem tartalmaz koleszterint — teszi hozzá Kicsid Zoltán. Az idősebb állatok húsát már csak úgy lehet értékesíteni, hogy szalámit, kolbászt készítenek belőle. ,,Jómagam egyszer miccshússal is próbálkoztam. Le kellett vágnunk egy struccot, mert eltörött a lába, és akkor próbáltam ki a miccshúst" — meséli Kicsid Zoltán. A strucchús íze és színe különben leginkább a marhahúséra hasonlít. Ezért elkészítési módja is hasonló: ajánlatos vörösboros páclében tartani, hogy ne legyen túl rágós. Ízlés dolga, hogy ki mint szereti a strucchúst — jegyzi meg Kicsid Zoltán. Neki a pörkölt a kedvence, de van aki a bécsi szeletre esküszik. 
