Ezelőtt egy hónappal arról írtunk, hogy a Lipicai Lovasklub négyes fogata – hajtója Bartha Eduárd – részt vesz az Izsákon sorra kerülő négyesfogat-hajtó Európa-bajnokságon, melyre egész nyáron át lelkesen készült, s igyekszik a vidék, a székelyföldi fogathajtás hagyományaihoz hűen szerepelni.
Tudtuk, hogy nehéz feladat vár Eduárdra, lovaira, segédhajtóira, egyszóval a csapatra, hiszen amíg fogata csupán két versenyen vett részt, addig az ellenfelek tíz-tizenkét versenyen hangoltak a kontinensviadalra. Egy beszélgetés során a lovasklub elnöke, Bartha Róbert nem is álmodozott éremszerzésről, egyszerűen csak a tapasztalatszerzés gondolata fogalmazódott meg benne. Szavaiból kivehető volt, hogy a középmezőny közelében végezni már komoly eredménynek számít. Elégedettségének adott hangot, amikor elmondta, hogy hazánkból, szűkebb környezetünkből, Háromszékről egyedül csak Eduárd fogata kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra.
Hogy milyen is az a kvalifikáció? A fogathajtás mind a három próbáján – díjhajtás, maratonhajtás, akadályhajtás – a fogatok lovainak végig kell menniük. A négyes fogatok esetében díjhajtásban minimum 70 pontot kell elérni, a kettes fogatok esetében 65 pont az alsó határ. A maraton- és az akadályhajtásban az egyetlen követelmény, hogy a lovakat, a fogatot ne zárják ki.
Na szóval, Bartha Eduárd fogata kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. El is ment idejében Izsákra, ahol nagyon kellemetlen hír fogadta: a román szövetség elodázta a fogat nevezését, így tehát Eduárd fogata hivatalosan nem indulhat a kontinensviadalon! Ezért volt az – mondom ezt azoknak, akik az interneten követték az izsáki eseményeket, versenylapokat –, hogy Bartha Eduárd fogata a 999-es számot kapta, és minden számban elsőként rajtolt. Sejteni lehetett, hogy ezzel a számmal, ezzel a rajtsorrenddel versenyen kívül szerepel. A fogat hazatérése után csak természetes és logikus, hogy megkerestem Bartha Róbert klubelnököt, Eduárd édesapját.
– Mi is történt Izsákon? – kérdeztem. – Kérlek, önts tiszta vizet a pohárba.
– Két kvalifikáló versenyünk volt, az első a Bihar megyei Cséffán – itt három lovat kvalifikáltunk –, a másodikon Marosvásárhelyen pedig újabb három lovat. Augusztusig meg kellett ejtenie a szövetségnek az előnevezést, és szeptember közepén a végső nevezést. Az előnevezés a szervezőkhöz megy, a végső nevezés a Nemzetközi Szövetséghez (FEI). Az előnevezésnél minden rendben volt, adottak voltak a lovak útlevelei is, a végső nevezésbe viszont súlyos hiba csúszott be: azoknak a lovaknak az eredményeit, melyek a marosvásárhelyi versenyen szerepeltek, a román szövetség nem közölte az FEI-vel, és a kötelező pénzdíjat is csak a kettes fogatokra fizette be, a négyes fogatét nem!... Utólag viszont az FEI sem eredményt, sem tagdíjat nem fogadott el, mert ezeket közvetlenül a verseny utáni napon kell közölni, kell fizetni. Ez a szabály! Hangsúlyozom, a román szövetség – elnöke egy román-francia állampolgárságú úr, aki többet tartózkodik Franciaországban, mint itt, alelnöke pedig Kelemen Attila – csak a világbajnokságra utazó kettes fogatokra összpontosított, az Európa-bajnokságra készülő négyes fogatra nem... Öt nappal a rajt előtt az FEI értesítette a román szövetséget, hogy a négyes fogatunk hivatalosan nem indulhat az Európa-bajnokságon. Mi akkor már Izsák határában voltunk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szövetségünk próbált telefonon intézkedni – eredménytelenül. Mondok József, Izsák polgármestere, az Európa-bajnokság főszervezője közben kilobbizta a bírókkal és az FEI-vel, hogy fogatunk mint úttörő részt vehessen az Európa-bajnokságon. Ezért kapta a 999-es számot, ezért indult minden számban elsőként. Természetesen pontozták is az eredményét.
– Milyen volt a mezőny?
– A harminchét fogat között volt tíz világbajnok. Ezek után mondanom sem kell, hogy nagyon színvonalas rendezvény volt mind a szervezés, mind a versenyzés tekintetében. Izsák kitett magáért. Eduárdot, aki a mezőny talán legfiatalabb hajtója volt, végig úgy kezelték, mint hivatalos versenyzőt. Díjhajtásban 73,25 pontot kapott, maratonhajtásban, ahol 250–280 m-es akadályok voltak, időtúllépést követett el az E-szakaszban, s ezért 42 hibapontot szedett össze úgy, hogy folyamatosan végigment a pályán. Az akadályhajtásban az első tizenöt kapu megtételénél csak egy labdát vert le, a folytatásban aztán az egyik ló mintha elfáradt volna, levert még három labdát. Ezt a versenyszámot is teljesítette, s most ez volt a fontos, na meg a tapasztalatszerzés. Egyébként nagyon fárasztó volt számára ez a pár nap, hiszen minden reggel 5 órakor kelt, elő kellett készítenie a lovakat, a fogatot, közben a pályát is tanulmányoznia... Megbirkózott a nehézségekkel. Ez külön öröm számomra. Nagyon odafigyelt, keményen ráhangolt mindenre, hogy még véletlenül se mondhassa senki, hogy tölteléknek jött ez ide. S itt megragadom az alkalmat, hogy elmondhassam: köszönet a szervezőknek a befogadásért, a hozzánk való viszonyulásukért. Otthon éreztük magunkat. S ez csodálatos érzéssel töltött el.
– Hogyan tovább?
– Egyelőre, ami biztos, az FEI döntött: a jövőtől nem a lovaknak, hanem a hajtóknak kell kvalifikálódniuk a nagy világversenyekre.
– Támogatóitok?
– A Heavens, egy temesvári takarmányforgalmazó cég, egy kolozsvári cég, amely névtelenül segített. Köszönet nekik nemes tettükért. A költség többi részét a kökösi Farm utca 500., a Bartha-lovastanya állta.
Nos, hát ez volt, így zajlott le Bartha Eduárd első nagy nemzetközi versenye, melyen férfiasan helytállt. Gratulálok, gratulálunk!
