...bevezetése nem szabályos, mert nem rendelkezik az oktatási minisztérium engedélyével, ezért tankönyvként semmiképpen nem használható, s bár az ellenkezőjét sikerült bebizonyítania a szer­zőcsoportnak, a szerkesztőknek, az oktatási mi­nisz­térium kisebbségi főosz­tály­ának, valahogy még­sem akaródzik elterjedni a használata, de még a kellő példányszám sem áll rendelkezésre. Ily módon egy nagyszerű kezdeményezés és a szerzők részéről befektetett munka nem érte el célját.
Mindezt mondjuk annak alapján, hogy az elmúlt tanévhez hasonlóan kiderült, a háromszéki iskolákban kevesen érdeklődnek a választható új tantárgy iránt, még a nagy múltú sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Líceumban sem népszerű A székelység története. Négy-öt falusi és városi általános iskola VI–VII. osztálya és Kézdivásárhelyen néhány középiskolai osztály órarendjében szerepel opcionálisként, összesen alig háromszáz diáknak tanítják heti egy órában nevén nevezve a székelység történetét, máshol a tanár belátása szerint csípnek ki rész­időket a történelemórán erre a témára, akad iskola, ahol délutáni körön beszélnek róla.
A helyzet láttán már-már azt gondolnánk, csupán politikaitőke-kovácsolásból született meg A székelység története, s bár jobbhiszeműen még reménykedünk újabb többezres példányszám megjelenésében – Kovászna, Hargita és Maros megyében ötezer-ötszáz magyar diákot írtak össze a szerzők által megjelölt VI. és VII. osztályos cél­csoportban –, nem tűnik úgy, hogy a kezdeményezők igazán ragaszkodnának ahhoz, a sok vitát gerjesztett kiadvány bekerüljön az iskolatáskákba.
Igaz, a könyvkereskedésekben megvásárolt pél­dányok hasznunkra vannak, de gyermekeinket megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy saját történelmünket megismerjék, és az ismeretek birtokában éljék meg nemzeti önazonosságukat, döntsenek jövőbeli lépéseikről, az itthon maradásról.