Alice Munro kanadai írónőnek ítélte oda a 2013. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. Peter Englund, az akadémia titkára a kortárs novella mestereként méltatta a 82 éves írónőt, akit régóta a díj várományosaként emlegettek. Alice Munro az első kanadai író Saul Bellow óta, aki Nobel-díjat kap. Bellow azonban inkább számított amerikainak, ugyanis kilencéves korától az Egyesült Államokban élt. A díjat 1976-ban vehette át. Alice Munro a 13. Nobel-díjas írónő, legutóbb, 2009-ben Herta Müller részesült a díjban.
Munro novellaszerzőként ismert, ám sokak szerint annyi mélységet, bölcsességet és precizitást visz írásaiba, mint a regényírók többsége egész életművébe. Gyakran hasonlítják Anton Csehovhoz, és az emberi lélek mélyreható, de megbocsájtó krónikásaként tartják számon. Írásaiból gyakran világlik ki a különbség a konzervatív kisvárosi közegben töltött gyerekkora és az 1960-as évek társadalmi forradalma hatására megváltozott élete között. A hatvanas évek meghatározóak voltak az életében, egy régebbi interjújában azt mondta, csodálatos időszakként élte meg. „Mivel 1931-ben születtem, már érett voltam, de nem túl öreg” – fogalmazott az író, akinek első kötete 1968-ban jelent meg.
Alice Munro művei magyarul is elérhetőek, az utóbbi években a Park kiadó gondozásában látott napvilágot az Egy jóravaló nő szerelme, az Asszonyok, lányok élete, a Szeret, nem szeret, a Csend, vétkek, szenvedély, valamint a Mennyi boldogság! című novelláskötete. A Szeret, nem szeret Oda-vissza című írásából forgatták Julie Christie főszereplésével a nagy sikert aratott Egyre távolabb című Alzheimer-drámát.
Munro számos díj birtokosa: elnyerte a kanadai könyvkritikusok díját, hazája legrangosabb irodalmi elismerésével, a főkormányzó díjával pedig háromszor is kitüntették. 2009-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat, idén nyáron bejelentette, hogy valószínűleg felhagy az írással. „Nem mintha nem szeretnék írni, de azt hiszem, olyan fázisba értem, amikor az ember elkezd kicsit másként gondolkodni az életről. És ha valaki az én koromban jár, talán nem kíván annyira egyedül lenni, mint amennyire az egy író számára szükséges” – fogalmazott.
Alice Munro az angol nyelvterület legjelentősebb novellistájának számít – mondta Tönkő Vera, az író életműsorozatának magyar szerkesztője. Kiemelte: a legjelentősebb és legismertebb kanadai szerző Margaret Atwood mellett, és évek óta Nobel-várományosként jegyzik. Triplán hátrányos helyzetből indult, hiszen nő, kanadai, ráadásul novellista – fogalmazott a szerkesztő, felidézve, hogy az alkotó a Mennyi boldogság! című kötete megjelenése után azt nyilatkozta, ez volt az utolsó könyve. Most 82 éves, és rákbetegséggel is küzd, ezért abba akarta hagyni az írást, de írt utána is. Az első kanadai díjátadóján azt mondták róla, hogy ő egy háziasszony, aki mellékesen novellákat is ír. Az út, amit bejárt az unatkozó háziasszonytól a 2013-as Nobel-díjig, mutatja az emancipáció, a feminizmus létjogosultságát a kultúrában – hangsúlyozta a szerkesztő, felidézve, hogy ma már Joyce-hoz és Csehovhoz hasonlítják műveit. Halála előtt Updike méltó utódjának nevezte az írónőt – emlékeztetett a szerkesztő, aki az írónő fő témái között említette a családot, az élet apró-cseprő dolgait, a szerelmeket, a kudarcokat, a titkokat, a kisebb-nagyobb hazugságokat. Ezekről lehetne akár több száz oldalas regényeket is írni, ahogy az egyik fő méltatója, Jonathan Franzen író meg is teszi – mutatott rá a szerkesztő, aki szerint Munro valamennyi korosztályhoz szól, minden életkorban a novellák más-más vetületei tűnnek fontosnak. A nőiséget tematizálja, de a legkevésbé sem feminista vagy harcos típus – hangsúlyozta. Alice Munro szerinte rendkívül okosan ír, szép és kristálytiszta mondatokban, választékos stílusban fogalmaz. Ízig-vérig kanadai író, csak egy könyvében, a Mennyi boldogság! címűben ruccant ki az országból Oroszországba, Európába. Műveinek helyszíne a kanadai vidék, Ontario tartomány, a fenyőerdőktől övezett kanadai kisvárosok. Fontos számára a környezetvédelem, odafigyel például arra is, hogy milyen papírra nyomják a könyveit – mutatott rá a szerkesztő.
Nagyon örülök, tudom, hogy évek óta esélyesnek tartották – mondta Mesterházi Mónika, Alice Munro magyar fordítója. Felidézte, hogy a 2000-es évek közepén kereste meg a Park Kiadó Munro egy novelláskötetével. Sűrű mondatokat ír, minden fontos, a megfigyelés sokszor a narrátor tudatán keresztül ér el az olvasóhoz. Gyakran egy-egy esetlegesnek tűnő helyzetből indulnak el a történetek, a kései novellákban gyakori a több évtizedes feedback is. A legjobb novelláinak különös katarzisa van – méltatta a kanadai író munkáit a fordító. Megjegyezte, hogy Munro a hétköznapi pillanatokat ragadja meg írásaiban. Hogy mi válik a hétköznapi élet kitüntetett pillanatává, azt épp az írói döntés határozza meg. Egy novellában, ahol nincs hely magyarázkodásra, az esetleges pillanatban is benne lehet az egész személyiség, a jó és rossz döntéseivel, sorsával – hangsúlyozta. A női élet, döntések, lehetőségek, felelősség vagy felelőtlenség, megöregedett hippik, anya-lány kapcsolat, házasság, gyász, öregség – sorolta Alice Munro kedvelt témáit, hozzátéve, hogy nem ez határozza meg az írónő írásművészetét. Ezek csak a témák, a döntő a megírás.
Mesterházi Mónika az életműből kiemelte az Asszonyok, lányok élete című kötetet, amelyet lazán fűzött novellák soraként jellemzett. Hozzátette, ezt a könyvet gyakran az írónő fiatalkori önarcképeként is emlegetik Joyce nyomán. A magyarul megjelent kötetekből legszívesebben az Egy jóravaló nő szerelmét emelném ki, vagy a Csend, vétkek, szenvedélyt – tette hozzá.
