Kós Károly-mellszobrot, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását avatták Sztánán tegnap délben. Az ünnepségen az erdélyi magyar közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt. Mintegy hatszázan mentek el a szoboravatóra az alig százhúsz lakosú településre. Az alkalomra Kós Károly saját tervezésű sztánai házának, a magántulajdonban levő Varjúvár kapuit megnyitották a látogatók előtt.
Az ünnepi istentiszteletet követően a mintegy hatszáz fős közönséget Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke és Papp Hunor sztánai református lelkész köszöntötte. Az eseményen Kós Károly leszármazottjai is jelen voltak.
Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly kevésbé ismert műveiből, leveleiből idézve kiemelte: Kós Károly haláláig hű maradt meggyőződéséhez, azt vallva: az erdélyi magyar művészeknek, az értelmiségnek mindenkori kötelessége saját népük hűséges szolgálata, és ezt maga is messzemenően teljesítette. Anthony Gall egyetemi docens, Kós-kutató azt hangsúlyozta, Kós Károly megelőzte korát, hiszen nemcsak épített, de egyben olyan intézményeket teremtett magyar nyelvterületen, amelyek előzménytelenek voltak, és ma is működnek. Az ő építészete nem divat, hanem életfelfogás: ezért Kós Károly az építész szakma számára is nagy példakép – mondotta Gall.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, Kós Károly örökségének a 21. században is helyet kell teremteni. Az élete jelentős részét Sztánán eltöltő építész-író-polihisztor-politikus örökségéből az erdélyi életre ma is kiható transzilván eszmeiséget emelte ki. Hozzátette, Kós Károly és kortársai munkája sorsdöntőnek bizonyult az erdélyi magyarság számára. Az öneszmélés, a társadalmi építkezés, az önszerveződő mozgalmak mindegyike nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, a menekülést és nem az asszimilációt választotta – fogalmazott Kelemen Hunor.
Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke erdélyi alkotmánynak nevezte a Kós Károly 1921-ben megfogalmazott, Kiáltó szó című röpiratát, amelyben a szerző az erdélyi magyarságot önálló társadalom és az autonómia kiépítésére buzdította. Ha Erdély más népei a Kiáltó szónak fontos passzusaiban a magyar jelzőt behelyettesítenék a sajátjukkal, a némettel vagy a románnal, nyugodtan a magukénak vallhatnák ők is. Kós Károly azt hirdette, amihez ma is igazodnunk kell: építés, egység, önállóság itt, ezen a földön, amelyet úgy hívnak, Erdély – mutatott rá Markó Béla, aki szerint Kós Károly nem a nyers, nehéz erdélyi élet ellenében lett az egyik legfontosabb erdélyi személyiség, hanem éppen azáltal, hogy felismerte: ami itt van, jó is, rossz is, az sehol másutt nincsen, és ami itt megteremthető, az másutt még csak meg sem álmodható. Markó Béla a legerdélyibb erdélyi magyarként jellemezte Kós Károlyt.
