Nemcsak követ, borvizet, hanem a régi székely hagyományokat is újra kibányásszák a feledés rétegeiből az újfalusiak. Tudni kell, hogy ez a mozaik-összetételű lakosság érdekes módon a székely népi hagyományokat őrizte, pedig melengethetik valahol a lelkek mélyén másféle nemzetek értékeit is. Ilyen a lakodalmi perec is, ami szerintük százesztendős szokás, de 20–30 éve kimaradt, s most, az utóbbi hetekben ismét napvilágra került. Örvendetes, hogy Újfaluban sokan lokálpatriótaként gondolkodnak, és akként is akarnak cselekedni. A kimondottan egyedi rakott ágat mint élő hagyományt még 2009-ben levédték az országos szabadalmi és védjegyhivatalnál, s a helyi lokálpatrióta egyesület nevében szándékoznak levédeni a szintén egyedi lakodalmi perecet és a hozzá kapcsolódó esküvői helyi népszokást. A múlt emlékeinek ápolása, a község ásványvízkincsének értékesítése csak egy-egy példa arra, hogy csodákra képes egy faluközösség, ha létezik egy olyan csapat, mely ösztökéli a helyi kalákás szellemet.
A perec rég ismert a magyar népi életben. A mai Erdély területéről, Kalotaszegről jelezték, Magyarország területén több helyen ismert: Békésszentandráson, Öcsödön, Galambokon. Bizonyos adatok szerint a középkorban pereccel jutalmazták azokat a kolostorban tanuló fiatalokat, akik verseltek, szép bibliai történeteket adtak elő, vagy szép eredményeket értek el a tanulásban. Ezt hívták preciolának vagyis jutalomnak, ami a századok folyamán perec kifejezésre változott. Szólásmondásunk is van a perecről: Kerek perec! – ami azt jelenti, hogy tömör, mellébeszélés nélküli igazság. Újfaluban többen tudnak perecet sütni, ami azonban nem perec alakú, hanem tégla alakú fonott kalács, de a neve perec. A képen láthatót Béres Julianna sütötte. Szakemberek szerint ez a színjátékszerű régi népi szokás jelenleg ismeretlen Háromszéken. Balázs Lajos néprajzkutató ismertette Csíkból a Csíkszentdomokosi lakodalmi perecet. Abban az időben, amikor én Mikóújfaluban tanítottam, ott ismeretlen volt a perecfutóverseny, nem is hallottam róla – mondta Balázs Antal a székely lakodalmasok kiváló ismerője. Gyakorolják, ismert népszokás ez ma is a hétfalusi csángók lakta Tatrangon, igazolta Koszta Árpád, de nem perecfutás, hanem fonottkalács-futás a neve. Fóris Magda elmondta, a szomszédos Zajzonban is fel szeretnék újítani ezt a szokást. A néhány héttel ezelőtt lezajlott mikóújfalusi lakodalmi menet előtt egy legény vitte a pálcára erősített perecet, egy másik fehér üvegben az aranysárga székely köményest, az üveg nyakán nemzetiszín szalag (képünk). Ezután következett a perecfutóverseny (rendszerint a vőlegény házától a menyasszony házáig), a perec azé lett, aki a leghamarabb meg tudta szerezni azt. Étel előtt közösen fogyasztották el a finom, édes perec-kalácsot.
Mikóújfalu felette gazdag borvízforrásokban. Él itt az a jó szokás, hogy minden esztendőben kitakarítják-felújítják a százak-ezrek által használt Bedő-borvizet, amelyet az Olton áthajló lengőhídon lehet elérni. Hogy ki volt Bedő, arra eddig senki sem tudott feleletet adni, mi azonban hisszük, hogy egy kőbányász mesterember lehetett, akinek vezetése alatt faragott vulkáni kőzetbe, andezitbe foglalták ezt a forrást 1897-ben. Ismerjük azonban az új Bedőket, összesen tizenkettőt, akik a minap tették rendbe ezt a „gyógykutat”: Urszuly Sámuel, Sorbán Árpád, Bartos Mihály, Demeter Géza, Gábor Géza, Béres Zoltán, Balázs László, Demeter István, Terza Réka, Tamás Tünde, Valério László és a kezdeményező, Nyáguly Vilmos polgármester. Amint elmondta, hamarosan közszemlére teszik a Csorgó-házban a forrásvíz kémiai összetételét és annak ivókúrás orvosi javallatait. A település határában lévő Hunnia-forrást újba foglalják, jövőben pedig a Bedő-borvíz közelében levő Gazsi-forrás felújítása következik. Vize vasas szénsavas, hozama is megfelelő, akár egy kisebb de korszerűbb lábáztatót vagy feredőféleséget is táplálni tudna.
