Két ismert vadszőlő fedi a ház vagy melléképületek takarni való falait, és őszi rézvörös, lilásbordó színváltozásával díszíti azokat, mintegy emlékeztetve az elhalaszthatatlan elmúlásra: a szőlők (Vitaceae) családjába tartozó japán vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata Planch) és a tapadó (vagy amerikai) vadszőlő (P. quinquefolia Planch).
Sepsiszentgyörgyön a gyakran látogatott Székely Nemzeti Múzeum jobb kéz felőli falát a hármas levéltagolású japán vadszőlő borítja. De az öt levélből összetett amerikai vadszőlő is gyakori nálunk, mindkét faj a nevét is adó eredeti hazájából került Európába.
Mindkét faj valamennyi része mérgező. Apró, sötétkék termésük a szőlőhöz hasonló fürtön nő, bennük két-három maggal. Ugyan nem súlyos a mérgező hatásuk, de a keserű íz miatt már az első megkóstolt bogyókat kiköpi, aki meg akar bizonyosodni fogyaszthatóságukról.
A tenyeresen összetett ötlevelű (amerikai) vadszőlő kúszó cserje, tapadókorongja nincs, ágas-bogas elágazó hajtásai végén kacsok vannak, ezek segítségével kapaszkodik meg a fal egyenetlenségein. Virágai a levelekkel átellenesen bogernyőben állnak. Drogja a friss, zöld hajtásai és a kérge. Oxálsavat, oxalátokat tartalmaz. A homeopátiában vízkórság és epehólyag-fájdalom esetén alkalmazzák.
A japán vadszőlő összetett, karéjosan hármas tagolású levele fogas szélű, ősszel kárminpirosra váltja a zöld színét. A kacsokon lévő kis tapadókorongokkal rögzül a falon. Gyakran láthatóak a fatörzsekre felkapaszkodva.
