BENEDEK ÉVA, Kovászna. Kedves, bensőséges ünnepre gyűltünk össze október 11-én, a kovásznai oktatás 435. évfordulóján a Kőrösi Csoma Sándor Líceum udvarán. Ünnepi beszédekkel, szép versekkel, dalokkal, összeállításokkal méltatták a meghívottak, tanárok, mostani és véndiákok az alma matert. Kellemes meglepetés volt, hogy a nyugdíjas munkatársakat is meghívták az ünnepségre.
De az igazi meglepetés csak ezután következett: az iskola valamennyi volt munkatársa díszoklevélben részesült múltbeli tevékenységéért – fehér hajú, meghatódott emberek mint izguló kisiskolások járultak az asztalhoz átvenni az igazgató néni (valamikori tanítványuk) kezéből a megbecsülés jelét… Újra bebizonyosodott, hogy miénk a világ legszebb hivatása, hogy nem is olyan nehéz embereket boldoggá tenni, és hogy jó dolgok is történnek velünk.
BECZÁSY TATJÁNA, Dálnok. Igazi színházi élmény volt a Déry Tibor–Presser Gábor szerzőpáros Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicaljének múlt heti előadása a kézdivásárhelyi Vigadóban. Dicséret érte a szereplő diákoknak, tanároknak, a rendezőnek és mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez. Külön elismerés illeti a közönséget is, amely tudta, mikor kell tapsolni, mikor hallgatni és mikor ünnepelni. Köszönjük, és gratulálunk!
KISS ERIKA, Lemhény. Második éve szervez őszi terménykiállítást az EMNP. Az alsólemhényi kultúrotthonban október 12-én, szombat délután a településről készült képek bemutatójával kezdődött a rendezvény, az iskolások rövid műsora után pedig Sántha Pál plébános mondott áldást. Huszonnyolc gyermek hat csapatban és hét felnőtt vett részt a kiállításon, volt köztük méhész, juhos gazda, fafaragó, famegmunkáló, pisztrángász és mezőgazdasági termelő. Minden résztvevő értékes ajándékban részesült. Berecki és lemhényi gyermekek barantabemutatót is tartottak. A szervezésben segítséget nyújtottak a helyi, frissen alakult Minta szervezet fiataljai.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Már lassan tűrhetetlen, hogy mi folyik a Sas, Galamb és Victor Babeş utcában. Miután egész nyáron piszmogtak vele, most ott tartunk, hogy a teljesen ép aszfalt helyén sem járda, sem úttest nem maradt, csak sártenger. Van olyan ház, amelynek udvarára mindjárt két hónapja nem lehet behajtani autóval, de még az utcában is alig lehet megállni a gépektől, illetve túrásoktól, árkoktól. Többször előfordult, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül mindkét végén lezárták az utcákat, gyalog pedig valóságos kálvária iskolába, munkába járni. Még a színházba is hátizsákkal, benne a váltás cipővel kell indulni, és dupla menetidővel kell számolni, mert a csúszós gumicsizma balesetveszélyes a meredeken, és persze a kapaszkodókorlát is eltűnt a nagy felújításban. Megértjük, hogy a korszerűsítésre szükség van, és ez felfordulással is jár, de az eddigi munkatempó miatt joggal aggódunk, hogy a tél beállta előtt nem lesz járható – legalább kavicsozott – út és járda, és még hosszú hónapokig sem gyalog, sem autóval nem lehet közlekedni a sárban.
