Farcádi Botond
A magyar orvostanhallgatók gyakorlati oktatása nem folyhat anyanyelvükön, mert a román szaknyelv elsajátítására ezt az egy módszert ismeri a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetése.
És az ilyen ügyekben legilletékesebbnek tekintett testület, a diszkriminációellenes tanács döntése szerint ez nem hátrányos megkülönböztetés, nem sérül az esélyegyenlőség elve.
A marosvásárhelyi zöldségpiacon nem lehet kétnyelvű árcímkéket osztogatni, az ilyen jellegű kezdeményezés sérti az egységes román nemzetállam törvényeit. Zászlónk nem loboghat közintézményen, a tiltást alátámasztandó pedig nem győzik hangsúlyozni: olyan, hogy Székelyföld, nincs is. A polgármesteri hivatalra nem szabad felírni magyarul az intézmény nevét – a községháza megnevezés szúrja a prefektus és megbízói szemét, ezért aztán a kormányhivatal nem sajnál sem időt, sem pénzt, sem energiát, és perek sorozatát indítja a székelyföldi önkormányzatok ellen. Mert ez most a legégetőbb gondja Romániának – nem az egyre növekvő szociális válság, nem az, hogy maholnap alig találni társadalmi réteget, mely ne tiltakozna valami ellen, vagy ne készülne sztrájkolni. Utcára vonultak a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést ellenző civilek, a palagáz-kitermelés miatt aggódó lakosok, egyelőre fehér karszalaggal jelzik elégedetlenségüket az egészségügyben dolgozók, de hamarosan következhet az általános munkabeszüntetés, és a napokban jelentették be az oktatási szakszervezetek, hogy tüntetésre készülnek a tanügyiek is.
Mindeközben pedig a hatalom nem a lakosság problémáinak megoldásán dolgozik, hanem minduntalan a magyar kártyát akarja kijátszani, leplezni próbálva a kormányzat tehetetlenségét, hozzá nem értését, kiteljesíteni igyekezvén asszimilációs, homogenizációs törekvéseit. Nem élhető jövő képét mutatja fel a különböző társadalmi csoportoknak, hanem például Tőkés László kitüntetésének visszavonásán fáradozik, afféle trófeaként akarják felmutatni híveiknek – az ügyben várhatóan ma ülésezik ismét az úgynevezett becsületbíróság.
Folyik hát a kiszorítósdi, úgy tűnik, minden fronton támadást indítottak ellenünk, kétségbeesetten igyekezvén bizonyítani: övék, az önös érdekeiket követő román politikusoké, a bukaresti nacionalistáké, gyűlöletkeltőké itt a tér. Ideje hát megmutatnunk, hogy ez mégsem így van, hogy itt vagyunk mi is, sokan, egységesen, szót és jogot kérünk, itthon akarjuk érezni magunkat szülőföldünkön. Jó alkalom lesz erre október 27., a székelyek nagy menetelése.
