Nem kellett világ körüli útra mennie dr. Nagy Lajos rétyi körorvosnak (felvételünkön jobbról) ahhoz, hogy érzékelje az általa megélt korok szellemiségét, mert a világ ment rétyi otthonába és vitte az irodalom, a művészetek, a művelődés, a közélet fuvallatait.
Kimondatlanul is erről, családjáról, szerényen és tisztességesen végzett orvosi ténykedéséről, Réty és a vidék hétköznapjairól szól Fény és árny című hetedik kötete, amelynek tegnapi sepsiszentgyörgyi bemutatóján szép számban gyűltek össze tisztelői a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében. Ahol nem volt különös, ha József Attilát, Szabó Lőrincet, Németh Lászlót, Szabó Dezsőt emlegette a szerző, mintha csak arról szólna, kik voltak legnevesebb tanárai az egyetemen, példaképei az orvoslásban.
Dr. Nagy Lajos magyarságát soha nem fitogtatta, de nem is adta fel, úgy élt vele, hogy ne adjon támadási felületet a lépésre kész pribékeknek, mégis minden lehetőséget kihasznált többek között az anyanyelv használatára, feleségével együtt úgy élt, hogy mindig segítsen.
Kisgyörgy Tamás, a könyv kiadója (Charta Kiadó és Nyomda), a szerző több kötetének gondozója a sikeres együttmunkálkodásról beszélt, és kitért arra, manapság a gyermekek és a fiatalok körében nem divat az olvasás, a könyvkiadás hanyatlóban, Farkas Réka pedig beszélgetőtársként faggatta a szerzőt élete különböző szakaszainak fordulóiról, irodalom és történelem iránti vonzódásáról, saját szellemi autonómiájának megőrzéséről.
