Lassan már nem elegendő az államhatalmi szintre emelt hazudozás, a behódolt sajtó nagy gőzzel folytatott manipulációja, az emberek egyre idegesebbek, csalódottabbak, elégedetlenségük mind nagyobb erővel tör felszínre. Bebizonyo­sodott ez már a Verespatak-tüntetéseken, s talán még fokozottabban a palagáz-kitermelés miatti tiltakozáskor. Egyre szaporodnak az itt-ott fejüket felütő kisebb-nagyobb lázadások, az emberek életterüket, földjüket, vizüket, megélhetésüket féltik.
Mégis kérdés, miért pont most sűrűsödik az elégedetlenség? Hisz környezetromboló befektetések eddig is voltak, a nyomor sem költözött el tájainkról, politikusok kétszínűsége, hazudozása sem újdonság. Csakhogy a szoclib hatalom a kilencvenes évek óta nem látott többséggel győzött a tavalyi választásokon, az előző kormányok népnyúzó politizálása miatti ellenszenvet fölözték le. Ígértek fűt-fát, de bársonyszékeikbe kényelmesedve feledtek mindent. Gazdaságélénkítő intézkedéseknek, adócsökkentéseknek nyoma sincs, sőt, növelik a vállalkozások, a dolgozó emberek terheit, az oktatás megújítása elmaradt, az egészségügyi reformcsomag-tervezet pedig sok sebből vérzik. Ezeknél is egyértelműbb azonban az a két nyilvánvaló pálfordulás, melyet a verespataki aranykitermelés és a palagázok ügyében tettek Pontáék. Ellenzékből tiltakoztak mindkettő ellen, nem győzték káros hatásaikat ecsetelni, sőt, a palagáz-kitermelés engedélyeztetése volt egyik fő érvük Mihai Răzvan Ungureanu kormányának megbuktatásakor. Most pedig élharcosai mind­ket­tőnek, a fejlődés egyedüli lehetőségeként tüntetik fel, már rég nem fontos az érintettek véleménye. Románia energetikai függetlensége múlik a palagázokon – szajkózzák a kormány szószólói, s hogy még hatásosabb legyen, Oroszország által megvásárolt hazaárulóknak kiáltják ki a tiltakozókat. Mindez már sok, minden gondolkodó, valamelyest tájékozott ember­nél kiveri a biztosítékot.
Túl sokat ígértek, túl nagy arányban győztek, túlméretezett volt a velük kapcsolatos várakozás, remény, s most úgy tűnik, ez megbosszulja magát. Másfél éves regnálásuknak egyetlen pozitív hozadéka sincsen, csak a szegénység, a nyomor, a korrupció növekedett, no meg az éledező népharag. S csak hab a tortán, hogy a tiltakozásokat, tüntetéseket egyre nehezebben tűrő hatalom immár a csendőrök, rendőrök agresszív közbelépését is kilátásba helyezte. Nem szolgálni, megfélemlíteni akarják a népet, pedig a történelem során már többször kiderült, ez ideig-óráig sikerülhet, hosszú távon azonban esélytelen. Ez már a vég kezdete volna?