Ideje lenne már egyszer s mindenkorra lemondani Marosvásárhelyen a kétnyelvűsködésről, hiszen abból mindig baj lesz. Nem elég, hogy sokan odahaza magyarul beszélnek, de még olyanok is akadnak, akik utcán, piacon vagy akár máshol is meg mernek szólalni, ráadásul néha, nagy ritkán magyarul le is akarnak írni valamit!
A fekete március is úgy kezdődött, hogy egy patikára kiírták magyarul: gyógyszertár. Ezután jött a fekete leves és Marosvásárhely fekete évei. Most meg jön ez az ott lakó Lakó Péterfi Tünde, és nekiáll kétnyelvű feliratokat osztogatni! Ezeket a helyi rend éber őre röpcédulának nézte, és megbüntette, ugyanis van egy tanácsi határozat, amely megtiltja a reklámcédulák osztogatását. Tulajdonképpen jogosan, mert ezzel a magyar nyelvet szándékozta volna – alantas módon – reklámozni. Tünde a rendőrrel magyarul akart beszélni, mondván, hogy ehhez a törvény garantálja jogát, de a rend dőre őre megtanította móresre, mondván, hogy nincs neki semmi joga! Szegény rendőr, aki nem tud magyarul, ki tudja, mit gondolhatott, mi van írva a zöldségek román neve alá vagy fölé? Sőt, az is lehet, a címkéző úgy írta fel például a paprika nevét magyarul, miként nálunkfelé ismerik, hogy „Árdély”, és a rendőr egyből arra gondolt, hogy Erdélyt árulják a magyarok. Ugyanakkor például a rodie magyar neve ugyebár GRÁNÁT-alma. No most már a rendőr ezt silabizálván, arra gondolhatott, hogy a pulton van ugyan gránátalma, de pult alól gránátokat árul az eladó a magyaroknak.
A helyi rendőrség főnöke, Valentin Bretfelean – alias Beretfalvi Bálint – azt nyilatkozta, hogy a hölgy visszaeső bűnöző, nem ez az első partizánakciója. A háborúban az elfoglalt területeken tevékenykedő partizánokkal kegyetlenül elbántak. A partizánhölgy meg lehet elégedve, hogy csak 1500 lejre büntették, és nem tizedelték meg. Tulajdonképpen kesztyűs kézzel mérték a büntetést, hiszen a táblák nem két-, hanem háromnyelvűek voltak, hiszen arab számok is találtattak rajtuk! A tanácsi határozatokat bizony be is kell tartani. A marosvásárhelyi tanács hozhatna olyan határozatot is, hogy Marosvásárhelyen tilos például a rongyrázás. Na most már, ha valaki meglobogtatná a székely vagy a magyar zászlót, akkor simán meg lehetne büntetni. Nem tudom viszont, mi lenne, ha a román zászlót kezdenék rázni? Ugyanakkor a piacokon egyvégtében irredenta megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi. Egymás mellett árulják például a piros káposztát, a fehér hagymát és a zöldborsót – ezzel pedig a magyar zászló színeit szimbolizálják.
De nem volt elég Vásárhelyen a cirkuszból, most összegyűjtöttek 1150 kiló aprópénzt, amivel a büntetést ki akarja fizetni a hölgy. Ilyen mennyiségű fémpénz visszatartása romba döntheti Románia pénzügyi helyzetét, ami akár világválsághoz is vezethet, hisz a korábbit is, ami Amerikából indult, szintén egy pénzügyi válság robbantotta ki.
Hát nem érdemelne meg ezért még nagyobb büntetést Marosvásárhely Lakója?
