Sorjáznak az őszi gondok a községközpontban. Nem kötődik minden baj Bodokhoz, akad jócskán olyan is, ami a csatolt településekhez, Zalánhoz és Oltszemhez kapcsolódik. Szolgáltatót keresnek Bodokra, aki vállalná az ivóvíz- és szennyvízrendszer további működtetését, ugyanis a Tricomserv bejelentette, hogy felbontja ilyen irányú régebbi szerződését. Zalánban kiapadt a Rókalik-forrás, ivóvíz nélkül marad a falu és a zaláni hálózatra csatlakoztatott Oltszem is. Tetemes költséggel megoldották ugyan az ivóvízellátást, de a kút nem községi tulajdon, mi lesz, ha megszűnik az egyezség? Oltszemen működik a kezelőközpont, de gyenge a kereslet, érdemes-e működtetni tél idején? – latolgatják a helybeliek.
Bővül a székház
– Ki szerezte meg a versenytárgyaláson a hivatal bővítési munkálatait? – kérdeztük Fodor István polgármestertől.
– Többen jelentkeztek a licitre, a Baumaister cég nyert. Most az a lényeg, hogy ameddig beáll a tél, az alagsor készüljön el, elsősorban a kazánház, hogy tudjuk visszahelyezni a kazánt, mert a tanács épületében régi csempekályhákkal melegítünk, a beépített tetőtér szobáit nem tudjuk fűteni, ott csak fűtőtestekkel lehet. Jól haladnak a munkálatok, szertnénk, ha be lehetne fedni még a havazások beállta előtt. Négy irodahelyiséggel bővülne a jelenlegi épület, a manzárdos részben egy gyűlésteremmel, az alagsorban kazánházzal és garázzsal. Ehhez a beruházáshoz tartozik még az épület melletti parkoló megépítése is. A munkálatok összértéke 768 993,32 lej. Elmondhatjuk, hogy önerőből épül, mert a pénzt tulajdonképpen mi spórolgattuk meg, ez a 322-es integrált program után visszaosztott hozzáadottérték-adó, ami a mi költségvetésünkben jelenik meg. A Leader-programban szeretnénk pályázni a bodoki József Attila-kultúrotthon belső feljavítására és részle-ges bővítésére. Szűk a konyharészleg, még szűkösebbek a régi illemhelyek. Gond, az van éppen elég. A helybeli Henter Károly Általános Iskola mögötti leromlott kézilabdapályával eddig nem foglalkozott senki, azt át szeretnénk alakítani műgyepessé, bekerítjük, és esti megvilágítást is szerelünk oda. Erre elkészítettük a pályázatot, amit szeretnénk minél hamarább letenni. Egymás után jöttek ebben az évben a nehézségek: meg kellett indítani a kezelőközpontot, egymilliárd lejt adtunk ki, hogy ivóvizet tudjunk ismét biztosítani Zalánnak és Oltszemnek, új aszfaltréteget terítettünk a zaláni bekötőút elejére. Oltszem és Zalán lakói kérdezték, hogy miért nem tartottunk falunapot ott is? Mert nem volt rá anyagi fedezet. Bodokon is csak egynapos rendezvényre futotta. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy milliókat költsünk több napig tartó mulatságokra.
Nem gyengéjük a lubickolás?
– Ön a megyei Aquasic Egyesület elnöke. Kérem, szóljon arról, hogy mi a gond A borvíz útja program alapjaiból épült kezelőközpontoknál?
– Az oltszemit beindítottuk úgy, ahogy lehetett. Hideg vizes medence működik a szaunázóknak, körülötte meleg, 37 fokos édesvizes medence. Szerdán és szombaton gyógymasszázst lehet igénybe venni, né-hány nap múlva a fogászati kabinet is beindul, azt az Aquasic bérbe adja a szakorvosnak. Sajnos, az egység látogatottsága nem az, amire vártunk. Sok a költségünk, sok a fogyasztás (villanyáram, tüzelőanyag), kevés a bevétel. A borvizes kádas kezelést nem tudjuk addig megkezdeni, amíg nincsen kezünkben az ásványvíz orvosi használati javallata. Ugyanez a helyzet a mofettával is. Sajnos, hatalmas a bürokrácia, és mindenért elképesztő összegeket kérnek, amit az egyesület nem tud kifizetni. Jelenleg fásszínt építünk, ahol a téli tüzelőt tudjuk tárolni. Sok pénzbe került ez az egység, rendben tartjuk, de sajnos, a mi embereink, az itteni lakosság nem látogatja. Most nem kell messze menni fürdőre, nagy összegeket fizetni érte, itt van helyben, orvosi tanácsot is tud szerezni mindenki, a látogatottság igen csekély. Egy belépő tíz lej, nyugdíjasoknak és gyermekeknek öt lej! Oltszemről eddig talán tízen vették igénybe! Igyekszünk gyakrabban reklámozni, népszerűsíteni, talán az segítene. Szentkatolna is hozzánk tartozik, tagja az Aquasicnek, ott is megkezdődött a részleges működés, de nem a szükséges ütemben. Málnásfürdőn, Bölönben és Előpatakon még sok a gond.
Az oltszemi kezelőközpontot inkább nyugdíjasok, néhány fiatal és nőszövetségi kirándulócsoportok látogatják. Az idősek egyik csoportja arról panaszkodott, hogy a fürdőmedencékhez nem terveztek és nem építettek korlátot, nagyon síkos a vizes padlócsempe, egy idős asszony el is esett.
Bodok, a községközpont, de a két csatolt falu is rég megérett arra, hogy nyomdafestéket láthasson településtörténetük. A községközpont, Zalán és Oltszem olyan helytörténeti értékekkel rendelkezik, amelyek részben veszendőek, megmentésüket egy-egy kismonográfia lenne hivatott megoldani. Feldolgozásra vár a számos építészettörténeti érdekességet őrző bodoki református vártemplom története, a helybeli Mikó család története, hiszen előnévként használta Bodokot. A polgármester nem mondott le egy olyan kisebb méretű park, zöldövezet létesítéséről, ahol helyet kapna Bodoki Mikó Miklós (1597–1668) mellszobra. Emlékiratíró és földbirtokos volt, tevékenysége ellensúlyozza a környékbeliek iránta tanúsított ellenszenvét, amiről nyilván nem az emlékezet, hanem oklevelek tanúskodnak. Mikó 1619-től Bethlen Gábor fejedelmi titkára volt, közben kiterjedt háromszéki birtokain gazdálkodott. 1641-től Sepsiszék alkirálybírája és a szék követe lett. Családi krónika című emlékirata 1909-ben jelent meg, helytörténeti adatai nélkülözhetetlenek. Egykori családi kúriája a faluban állt, egyik reneszánsz kori ablakszemöldökkövét e sorok írója találta meg a kúriát övező kőkerítésbe építve.
Új iskolaigazgató
Nagyszüneten kerestük a Henter Károly-iskola új vezetőjét. Rend és csend honolt mindenütt, a szolgálatos tanár annak rendje és módja szerint az udvaron végezte feladatát. Három óvoda és két falusi elemi – az oltszemi Makkai Sándor- és a zaláni Dávid József-iskola – tartozik Bodokhoz. Gondját viselte ezeknek a községvezetés az elmúlt években: Oltszemen a régi helyett újat építettek, Zalánban felújították a régi iskolaépületet. Istók Juditot szeptember elsejével nevezték ki Bodokra. Pedagógusként jópár év áll már a háta mögött, módszertanosként dolgozott a pedagógusok házánál, Árkoson és Bikfalván pedig tanítónőként. A tanulólétszámot illetően nincs különösebb gond, mondotta, háromszázhárom gyermek jár most iskolába, s a létszám jövőre is megmarad.
– Úgy érezem, hogy érdemes itt dolgozni, mert életképes az iskola, van jövője. A pedagógus közösségben jó partnerekre leltem. Fejlesztési terveink közösek a helyi tanácséival, együtt akarunk javítani a főépület állagán, ki kellene cserélni a nyílászárókat. Szigetelési munkálatokat ter-vezünk a bodoki kicsi iskolában és Oltszemen, s mindkét helyen ki kell cserélni a kazánokat, mert a mostaniak túl sok áramot fogyasztanak. A tanács nyertes pályázata révén kapunk öt rend székely ruhát. Székely Klárika kollégánk bemutatta saját régi bodoki székely ruháját, ennek alapján az erdőfülei Csog Jolánkával megszövetjük az anyagot, így aztán gyerekeink bodoki székely ruhában fognak majd szerepelni.
Maréknyi szakképzett pedagógus dolgozik ebben az iskolában. Itt a katedrája a magyar irodalom szakos Kozma Csabának is, aki megírta a helybeli oktatás történetét – 2003-ban jelent meg nyomtatásban. Mint megtudtuk, karácsony előtt nagyobb szabású iskolai ünnepélyre készülnek: jövőre ünneplik az iskola névadója, Henter Károly (1814–1868) születésének 200. évfordulóját. Erről szólnak a különböző témájú történeti vetélkedők, megemlékezések. A névadó helybeli család sarja volt, vízépítő mérnök, a Kőrösök 20. századi szabályozásának kiemelkedő alakja. A gyulai temetőben székely kopjafa áll síremlékén (Faragta Kiss István, 1999). A városban a család egykori telkének neve Bodoki Major, jelenleg is működik ott a Bodoki Söröző.
Katolikus sziget a belső utcában
A vallásoktatást a központi iskolában Bocz Rita hivatásos vallásoktató végzi. A többségében református gyülekezet mellett amolyan sziget a helybeli kis római katolikus filia, amelynek 124 híve van, és a málnásfürdői anyaegyházhoz tartozik. Miként azt Daragics Péter gondnok elmondta, Gábos Zoltán atya havonta két alkalommal tart szentmisét a magánházból átalakított templomban, az épület javításában, bővítésében segítséget nyújtott a helyi önkormányzat és ifj. Nagy Sándor vállalkozó. A felszentelt templom titulusa Mária mennybemenetele. A templom udvarára a gondnok maga épített haranglábat. A harang ismerős volt számunkra, ugyanis testvére annak a sok-sok szép szavú harangnak, amit a két világháború között rendeltek meg a bukaresti székhelyű Ojtoz nevű harangöntődében.
A véletlen hozott össze Bodok fafaragó mesterével, Zsunkuly Józseffel. A fejfakészítés, a faragott kiskapuk és más díszített tárgyak gyakorlott mestere. Kérésünkre fejből sorolta azokat a történelmi jellegű emlékkopjákat, melyek az ő keze munkáját dicsérik. A legbüszkébb az Erzsébet magyar királyné emlékére faragott monumentális kopjára, amit a zaláni Erzsébet-kertben állítottak fel a nagyasszony halálának 100. évfordulója alkalmával. Zalán egyike az Oltfej azon falvainak, ahol park létesítésével állított emléket Sisinek az egykori faluközösség.
