Adrian Năstase egykori miniszterelnök kíméletlen tükröt tartott a minap a frissiben Európába integrálódott Románia (és Bulgária) elé, amikor kifejette, hogy a két ország felvétele nem volt egyéb, mint egy űr betöltésének kényszere, mely az Európai Unió addigi határai és az egykori szovjet spácium között tátongott.
Ezt megtoldotta azzal a vélekedéssel, hogy e két ország egyike sem volt igazán felkészülve, s politikusaik nem is nagyon igyekeztek országaik nemzeti (elsősorban gazdasági) érdekeit megvédő biztosítékokat szerezni-teremteni a csatlakozás előtt, s így előbb-utóbb a globalizáció olyan martalékává lehetnek, mely lakóikat a nemzetközi tőke, a multinacionális érdekek és érdekcsoportok rabszolgáivá teheti. Lehet, hogy Adrian Năstase nagyon belekeseredett a pártok között dúló és a személye körül is újra és újra felcsapó harcokba, sorozatos politikai sikertelenségeibe, de amit mond, mégis figyelemre méltó. Az, mert Románia viszonylagos gazdasági prosperálása szinte kizárólag a külföldi tőke beáramlásának számlájára írható, s ehhez vajkeveset tesznek hozzá az igazán honi vállalkozások, s még annál is kevesebbet a saját gazdaságpolitika és közgazdász elitünk. Lehet, hogy ilyen nem is nagyon létezik, csupán ügyeskedő fölkapaszkodottak, kik a politika sáncainak védelmében, a politikummal cimborálva élik ki véghetetlen szerzésvágyukat.
Persze, ebben maga Adrian Năstase sem nevezhető kivételnek, s annál inkább meglepő, hogy most elérkezettnek látja az időt kényelmetlen igazságok kimondására.
Egy dologra mindenképpen figyelnünk és figyelmeztetnünk kell: Románia lakossága egyre inkább elbizonytalanodik, s ha hirtelenjében jobban akar élni az eddigieknél, menthetetlenül eladósodik. Năstase erre is utal, amikor megállapítja, hogy az Egyesült Államokban például nagy a polgári szabadság, de a polgárok szinte kivétel nélkül a bankok rabszolgái, s erre készülhetünk fel mi is. Mert a tőke kíméletlen, csakis saját mechanizmusait követi, saját érdekeit tekinti. Jó példa erre a Nokia egyik üzemének Németországból a Kolozs megyei Zsukra költöztetése, ahol a német bérek egytizedéért fognak gürcölni a jó erdélyiek, de még ez is paradicsom lesz a honi munkanélküli-sors mellett. A németországi munkanélküli státus viszont még mindig nem elég decens az itteni alkalmazotti minőség mellett.
Năstase egyéb nyavalyákról is értekezik megszólamlásában, jelesen az országunkban folyó politikai harc kíméletlenségéről, melynek csupán közismert és messzire látszó csúcsa a Băsescu—Tăriceanu párviadal.
Szóval, Năstase kényelmetlen igazságokat mond el, ámbátor lehetséges, hogy ez lesz a politikai hattyúdala...
