Már a meghívó arról tanúskodott, hogy ezt az újfajta ifjúsági népszokást jól meghatározott forgatókönyv szerint rendezik, senki sem maradhat ki belőle. Minden évben más és más településről indul az ünneplő lovas-szekeres menet, és oda is tér­nek vissza, ott tartják meg az ünnepi finálét, ahonnan kiindultak. Most az angyalosi Forró Elek Általános Iskolából érkeztek szekerekkel és fúvószenekarral a központi iskolához az ovisok és kisiskolások, hogy csat­la­koz­zanak „Czetz János unokáihoz”. Tóth Lajos tanár úr táncosai kezdték az őszi vigadalmat. A menettel tartott a sepsiszentgyörgyi Hófehérke Óvoda Csibész­kék-csoportja, majdnem harmincan három szekéren, ők testvér­kapcsolatban állnak a gidófalvi és a fotosi óvodával – tájékoztatott Bedőházi Emese óvó­nő. Étfal­vazoltán felé vették az irányt, s a szekérsor zenével vonult be a Bethlen Kata Általános Iskola udvarára. Hajnalban sü­tött kürtős­ka­láccsal várta a vendégeket a szülői bizottság, itt is zene, tánc következett, s az an­gyalosi gyermekek egy szekérről az ősz rigmusait, versikéit kiabálva szavalták. S mert ez is iker­falu, akárcsak Fotosmartonos, azokat a falvakat is meglátogatták, ahol nincs iskola. Minden településen szólt a muzsika, a vidám gyerekdal, nem maradt el sehol sem a hagyományos kínál­máció. Az iskola szekerén ott rejtegették a gyerekek falujuk kosarát meg­rakva a végül is elég­gé gazdagnak bizonyuló év terményeivel, amelyek közül a há­zak elején már beérett székely borszőlő sem hiányzott.
A záróünnepség most An­gyaloson zajlott. Az önkormányzat nem feledkezett meg a lassan hagyományossá váló rendez­vény­ről: Berde József polgármester személyesen köszöntötte a szüreti menetet. Mindenki gyö­nyör­ködött a terméskosár-kiállításban, amit – a gyerekek nagy izgalmára – oklevelekkel értékelt a rögtönzött zsűri, még a szentgyörgyi Csibészeket sem felej­tették ki. Itt a Guzsalyas Ház szolgáltatott hangulatos mu­zsi­kát. Egy kis kellemes, meleg őszi napsugár is megjelent, a sulisok termésnapi bulija késő délután ért véget.