A magyar grafika megújítójának, Szalay Lajosnak az 1956-os forradalomról készült rajzaiból nyílt kiállítás tegnap Miskolcon a Rákóczi-házban. A tárlat érdekessége, hogy a Kossuth-díjas művész a forradalom kitörésekor Argentínában élt emigrációban.
Szalay Lajos 1956 forradalmáról és szabadságharcáról rádióadásokból és az írott sajtóból értesült. Az általa elképzelt, a képekkel és szavakkal, fotókkal és írásokkal megidézett eseményeket sodró erejű, szuggesztív rajzsorozatban rögzítette. A tárlat ajánlása szerint Szalay munkája a legismertebb és legtöbbet idézett képzőművészeti alkotás az 1956-os forradalomról.
A művész 1909-ben született a ma Szlovákiához tartozó Őrmezőn, és 1995-ben Miskolcon halt meg. Szalay Lajos művészetét világszerte elismerték, maga Pablo Picasso fogalmazott úgy, hogy „ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz”.
Szalay Lajosnak nagy megrázkódtatást jelentettek az 1956-os forradalmi események, elsősorban saját tehetetlensége okán. Tízezer kilométernyi távolságból hallgatta a híreket Magyarországról, és olvasta a sajtó híradásait. Érzelmeit az akkor történtekről így fejezte ki: „Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam, nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat, hallgattam a rádióban a híreket, és rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”
