A címben szereplő néven – bár valójában ez a magyar neve – általában nem „ugrik be”, hogy melyik növényünkről van szó. Sokkal ismertebb a bukszus, mely a latin megnevezésből (Buxus sempervirens L.) vált általánosan használttá.
Szelíd, ártalmatlan bokornak ismerjük, de nem az. Levele, leveles hajtása mérgező. Mintegy hetvenféle szteroid-alkaloidot, valamint flavonoidokat mutattak ki a leveléből. Európa déli területein őshonos, nálunk is meghonosodott, és alakítható bokorként része a parkoknak, élő sövényként gondozott kertek védelmét biztosítja.
Átellenesen álló, lehajló szélű ovális levelei vastagok, ellenállnak a téli fagyoknak. Egyszerű, nem feltűnő, a levelek hónaljából növő virágai füzérben csoportosulnak, bibés virágai a füzér csúcsán helyezkednek el. Barna színű, háromrekeszű toktermése van. A dél-európai népek évszázadok óta használják gyógynövényként. Bár igazoltan antibiotikus, vérnyomáscsökkentő hatása van, ezt ellensúlyozza ártalmassága, mivel enzimgátló és sejtkárosító.
