A magyar forradalom kitörésének 57. évfordulóján tegnap délben a kézdivásárhelyi református temetőben a Szoboszlay-perben kivégzett erdélyi és háromszéki vértanúk emlékére állított kopjafánál a Református Kollégium, az RMDSZ helyi szervezete és Fejér László Ödön képviselő rótta le kegyeletét.
Ruszka Sándor iskolalelkész hirdette Isten igéjét, méltatta az ’56-os magyarországi forradalom ismert és névtelen hőseit, a meghurcolt és bebörtönzött református lelkipásztorokról sem feledkezve meg. Azt is elmondta, hogy idén olyan valakiről emlékeznek meg, akinek igen sok köze van a Református Kollégiumhoz is: Csiha Kálmánról, Erdély egykori református püspökéről. Az iskola alapítójának is lehetne tekinteni – mondotta –, hiszen nagyrészt neki köszönhető, hogy a céhes városban ma középfokú református oktatás zajlik. Ugyanakkor a volt püspök ’56-os elítélt is volt – fűzte hozzá.
Farkas Ferenc történelem szakos tanár, a Református Kollégium igazgatója az ötvenhét esztendővel ezelőtti véres események korszakalkotó fontosságát hangsúlyozta. A magyar csoda tizenkét napjára emlékezve az igazgató kiemelte: mi, felső-háromszéki magyarok is büszkék vagyunk 1956-ra, egyrészt, mert a magyar nemzet szerves részét képezzük, másrészt, mert a mi elődeink, Szoboszlay Aladár és társai is részt vettek a forradalomban. A temetőbeli megemlékezés végén a kollégium kilencedik osztályos tanulói, Rancz-Gyárfás Zsuzsa magyartanár tanítványai ünnepi előadással tisztelegtek a mártírjok emléke előtt.
A mai ifjúság példaképei
Kézdivásárhely önkormányzata és a város középiskolái idén is közösen emlékeztek az 1956-os forradalomra. Az öt középiskola tanulói és pedagógusai fáklyákkal és gyertyákkal vonultak a Gábor Áron térre, ahonnan együtt érkeztek a megemlékezés helyszínére, a volt hadapródiskola előtti Hősök emlékművéhez. Az ünnepséget megelőzően az iskolaigazgatók és a Történelmi Vitézi Rend képviselői megkoszorúzták az 1956-os emlékművet, Vetró András alkotását. Több százan gyűltek össze a téren, az egykori kaszárnya homlokzatára a polgármesteri hivatal három nagyméretű molinót helyezett el ’56-os hősök arcképeivel. A színvonalas zenés-verses műsort a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulói mutatták be Nagy Babos Tamás magyartanár irányítása alatt. A megemlékezésen nem hangzottak el ünnepi beszédek. A magyar és a székely himnusz eléneklése után az ünnepség koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget (képünkön).
