Ha a pártok képviselőit és a fellépők seregét nem számoljuk, alig maroknyian voltak azon barótiak, akik fontosnak tartották az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján a Híd utcai emlékműnél való emlékezést. Az eseményen jelen volt az ötvenhét esztendővel ezelőtti kiállásáért meghurcolt és elítélt baróti Aczél Ferenc, Bede István és Oláh János is (képünkön).
Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András örömét fejezte ki, hogy a pártok közösen tartják a megemlékezést. Kifejtette: napjainkban nem fegyverrel, hanem békés eszközökkel, de határozottan kell harcolnunk a minket megillető jogokért. Kencse Sándor EMNP-s tanácstag a forradalom után emigráló negyedmillió, illetve napjainkban a gazdasági, megélhetési okok miatt külföldre távozó magyarok hiányáról beszélt. „Hogy ma minél kevesebben kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket, fontos, hogy vasárnap, a székelyek nagy menetelésén megmutassuk, sokan vagyunk, akik egyként követeljük jogainkat, és ezzel nagy lépést tegyünk az önrendelkezés kivívása érdekében” – mondotta. Az MPP baróti elnöke, Nagy István szerint a diktatúra eszközeivel ma is sokan élnek, s gondolkodás nélkül képesek a másként gondolkodókat üldözni és megalázni. Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László emlékeztetett: Erdélyben csírájában fojtottak el mindenféle megemlékezést, de a megtorlás a magyarországival megegyező volt. Csak Erdővidékről mintegy ötven ártatlant hurcoltak meg, Moyses Márton pedig mártírként, égő fáklyaként hívta fel a figyelmet a közösségünket ért jogfosztásra – mondotta a muzeológus. Az EMNT erdővidéki szervezetének elnöke, Bocz Zoltán önrendelkezési harcunkról és a székelyek nagy menetelésének fontosságáról szólt. Krizbai Imre református lelkipásztor áldásában a székelyek nagy menetelésére utalva történelmi pillanatnak nevezte napjaink történéseit: a magyar igazságért cselekednünk kell. Az eseményen fellépett a Csala Kürtje fúvószenekar, a Zathureczky Gyula Kórus, Pethő Melinda diáklány pedig énekelt.
