Személyes hangú önéletrajznak is nevezhetnénk dr. Nagy Lajos immár hetedik kötetét, amely azonban több egy életút, egy család krónikájánál, tulajdonképpen majd harminc esztendő kordokumentuma.
A hatvanas évek elejétől az 1989-es rendszerváltásig tartó időszak lenyomata, egy vidéken élő körorvos indulását, mindennapjait jeleníti meg, átszőve az erdélyi magyar értelmiségi vívódásaival, tükrözve az „átkos” kommunista rendszer sötét oldalát. Összetett könyv, több szálon futó történeteiből megismerjük Rétyet (röviden múltjába, jelenébe is betekinthetünk, az ott élőkről, elődeikről is képet kapunk), s kissé a környező falvakat is, a paraszti létből tanulás árán kitört első generációs értelmiségi család igen nehéz kezdő éveit, az orvos munkáját, szakmai tapasztalatait, sok ma is hasznosítható meglátással. Szó esik benne a kitartó, áldozatos munkának köszönhető lassú gyarapodásról, közösségépítésről, színes történetek vezetnek az első, még csak kommandói vagy Szent Anna-tói kirándulásoktól a későbbi külföldi utak élményéig, mai korban élve sokszor groteszk, fiatalok számára hihetetlen eseményekkel, hisz napjainkban már szinte felfoghatatlan, hogy a társadalom krémjének számító orvos családja majdnem pénz nélkül kénytelen bejárni Közép-Kelet-, majd Nyugat-Európát, frottírzoknik és pamutbugyik eladásából előteremtve a benzinpénzt.
A rendszerváltást megelőző utolsó tíz-tizenöt évben folyamatosan ott lebeg az emigráció lehetősége, sorra távoznak a szebb világba barátok, kollégák, értékeiket, vagyonukat, addigi életüket hátrahagyva, sokan szinte kivásárolják magukat a romániai nacionálkommunizmus mind szorítóbb, mindenkit megfigyelő, sokakat beszervező, egyre nyomorúságosabb világából. Nagy Lajos azonban marad, és megismerhetjük a rétyi körorvos mindig nyitott, vendégfogadó házát, ahol sok jeles művész megfordult, különös érzékenységgel ír a kor neves íróihoz, költőihez, képzőművészeihez fűződő barátságáról, s arról, miképpen töltötték fel ezek a vendégségek értékkel, tartalommal a szürke hétköznapokat. De benne van a kor sötét oldala, a szeku állandóan vizslató tekintete, a félelem, amely az egyetemről kizárás diákkori tapasztalata után óvatossá, bizalmatlanná tette, az a visszafogott helytállás, munkába menekülés, amely a szorongatások dacára lehetővé tette, hogy tisztességes ember és magyar maradjon.
Egy szomorú, kegyetlen kor krónikája, mely mégsem lehangoló, sok érdekes történet, anekdota oldja komorságát. Olyan e könyv, mint maga az élet, fény és árnyoldalai kerekítik egésszé, teljessé.
