Székely és magyar zászlókkal, kaláccsal és pálinkával fogadták a makfalvi szekérkaravánt Vargyason. A két nap alatt száz kilométert szekerező marosszéki vendégek azt mondták: útjuk fárasztó, embert és lovat próbáló, de megérte, mert célt értek: sikerült a székelyek nagy menetelésének fontosságára felhívni a figyelmet. Az erdővidékiek egy csoportja már Oklándig eléjük ment, de többen várták a Hagymás-tetőn, Vargyas határában, az unitárius templomnál, majd a Selyemkertnél zajlott a hivatalos fogadás.
A székelyek nagy menetelésén hirdessük együtt: Székelyföld fel nem osztható, be nem olvasztható. Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! – hangzott folyamatosan a karavánt felvezető kisbusz hangszóróiból, amikor Vargyas területére beléptek. A házak némelyike felzászlózva, sokan kis lobogókkal integettek. Több százan lehettek, akik a szekérkaraván hírére kivonultak megnézni azokat a székelyeket, akik vállalták, hogy bő százötven kilométer szekerezéssel népszerűsítsék a vasárnapi menetelést. Felhívásuk megértésre talált, mindenki bátorította őket, mindenki ígérte: nem hiányzik majd, ott lesz a kijelölt helyen, az ötvenhárom kilométeres élőlánc része lesz.
Márton Zoltán makfalvi polgármester szerint hatalmas élményt jelentett, hogy mindenhol, ahol áthajtottak, emberek százai álltak ki köszöntésükre. „Kétségtelenül beigazolódott: a székely identitás felülírja a politikai szimpátiát, s egyként állnak a nemzet számára fontos kérdés mellé. Mi azért keltünk útra, mert úgy véltük, a Székely Nemzeti Tanács mozgósítására rá kell tenni még egy lapáttal, s közelről kell megszólítani az embereket. Megtettük, s a visszajelzések azt mutatják, igenis, érdemes volt, igenis, többen leszünk a székelyek nagy menetelésén” – nyilatkozta a makfalvi községvezető. Kilyén Gizella szerint azok az élmények, amelyekben részesültek és a lélekemelő pillanatok feledtetnek minden fáradságot, s ha kell, akár újra is kezdené. „Bármerre jártunk, csupa kedves és az önrendelkezés mellett elkötelezett emberrel találkoztunk. Oklándon például huszonhét huszár és rezesbanda várt, s most a vargyasiak is kitettek magukért. E néhány napban közelebb kerültünk egymáshoz mi, székelyek.”
A karaván utasai az éjszakát Baróton töltötték, ma reggel a város utcáit járják körbe, hogy a menetelésen való részvételre buzdítsanak, ezt követően Bibarcfalva, Nagybacon, Szárazajta és Zalánpatak irányába mennek, majd elhagyják Erdővidéket. Az estét Angyaloson töltik, vasárnap a rétyi keresztútnál lehet a makfalviakkal találkozni, és zöldre festett szekereiket és lovaikat megcsodálni.
