Mi sem tudjuk igazán, hogy város vagyunk-e vagy falu – mondogatják a nyujtódiak. Sok szempontból kötődnek Kézdivásárhelyhez, aminek előnye is, hátránya is van. Előnyös, mert közel a város, sokan ott járatják iskolába gyerekeiket, többnek ott a munkahelye, de hiába küszködtek évek hosszú során a városi tanács nyujtódi képviselői, csak apróbb részeredményeket tudtak elérni. Mi mindig a peremen maradtunk: két évtized elteltével sincsen vezetékes ivóvizünk és kanálishálózatunk – panaszolták a helyiek.
Lőrincz József nem néz visszafelé
Az RMDSZ színeiben képviseli Nyujtódot a kézdivásárhelyi tanácsban, azért nem néz visszafelé, mert „azzal semmit sem lehet megoldani”. Szavaiból kiéreztük, hogy ha elér valamelyes kisebb részeredményt, annak is örvendeni tud.
– Mezőföldi falu a miénk, se hegy, se domb, mellékutcái is tulajdonképpen a főútból leágazó mezei utak. Hogyne tudnék örvendeni, hogy ezekből kettőt, a Kisnyujtódit és a Bartalist nem kis költséggel, teljesen sikerült feljavítani, az ott lakók megmenekültek a sártengertől. Az sem semmi, hogy segített a városvezetés, és teljesen kicseréltük a nyílászárókat a kultúrotthonban, s számításba vétetett, hogy változtatni kell a központi fűtésrendszeren is, mert a műanyag csöves rendszer nem vált be. Minden kis eredménynek örvendeni lehet, annak is, hogy a faluban működő virágkertészet segített, és felújítottuk, új facsemetékkel, nyári virágokkal ültettük be a templom és a katolikus plébánia előtti történelmi emlékparkot. Annak is, hogy ha nem is a falu, de annak egyháza sikeres testvérfelekezeti kapcsolatot ápol a magyarországi Oroszló nevű településsel, s hogy Boros Vilmos plébánosunk és néhány helyi család ápolja ezt a kapcsolatot.
– Azt hallottam, hogy sántikál a művelődési tevékenység.
– Igaz, pedig vannak hagyományai. A baj az, hogy kirepültek azok a fiatalok, akik eddig tevékenykedtek, egyetemre mentek, nem maradt utánpótlás, újra szervezkedni kell. Kultúrfelelősünk nincsen, de volt színjátszó csoportunk, bemutattuk a Sári bírót, hagyományos a szüreti bál, a farsangi kosaras bálok és a szilveszteri ünnepségek. Az asszonyok – Bíró Jutka és Vargyasi Sarolta – szerveznek rendezvényeket, szekeres falukerüléseket is. Lehet itt akármennyi kultúrmunka, ha a faluban eluralkodott a veszekedés, az ellenségeskedés, az irigység. A legtöbb baj a legeltetések miatt támad.
– Gond volt a mezei utakkal.
– A tavaly géppel lesimították az utakat, egy kis tavaszi javítással használhatóak lesznek. A legfontosabb azonban az ivóvíz és a kanalizálás. Mindenre megvan a dokumentáció, várjuk a felsőbb kiírásokat. Vagy Bereck felől kapunk vizet, vagy fúrni fogunk. A szennyvizet, hogy kevesebbe kerüljön, a városi derítő felé irányítjuk. Nincsenek kételyeim, mert a polgármester is itt lakik a faluban, ismeri a helyzetet. Gyalogjáró kellett volna, mert az egész falu a műút mellett lakik, vigyázni kell a gyalogosközlekedésre, de amíg nem rakják le a szennyvízcsöveket, addig azzal nem érdemes foglalkozni.
Megkerestük Lukács Lászlót, aki a Magyar Polgári Párt színeiben képviseli a települést, s mint volt városi alpolgármester, jól ismeri minden gondját-baját. Eredményként említette, hogy sikerült rendszeresíteni a családorvosi ellátást, az orvos hetente rendel helyben is. Helyi gyógyszertár létesítésére is gondoltam – mondta, de nem járt sikerrel, miként postahivatal létesítését is keresztülhúzta a mostani átszervezés.
A világjáró hírneve kötelez
A nyujtódi Jakabos Ödön Elemi Iskola több, mint oktatási intézmény. Homlokfalán áll a világutazó író, az Indiai útinapló szerzőjének emléktáblája, aki a legsötétebb hazai diktatúra idején eléggé nehéz körülmények között jutott el álmai színhelyére, Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Belülről aránylag elfogadható az osztálytermek állaga, de kívül riasztóan megviselt, pedig a Jakabos-emléktábla kötelez, turisztikai, mondhatni idegenforgalmi objektum, sőt, ennél is több, mert az iskolakönyvtárban őrzik a Jakabos Ödön életét, útját bemutató pannót és íróasztalát is!
Október 22-én látogattuk meg az iskolát, a világutazó halálának 34., születésének 73. évfordulóján. A pedagógusok, szám szerint hárman a könyvtárban beszéltek a gyerekeknek Nyujtód jeles szülöttjéről, akinek nevét 1940-ben írták be a helybeli római katolikus plébánia születési anyakönyvébe. Lehangoltan hagytuk magunk mögött az iskolaépületet, abban reménykedve, hogy a kézdivásárhelyi városvezetés közösen a Turóczi Mózes Általános Iskolával megtalálja módját, hogy a jövő évi turistaszezonra – Jakabos Ödön halálának 35. évfordulójára – új ruhába öltöztesse legalább az épület piacos felét, az egykori történelmi Szacsvai-kúriát.
Nyujtódnak jeles famíliája volt a Nyújtódi család. Nyujtódi György Székely Mózes barcasági csatájában vesztette életét 1603-ban. Nyujtódra bebírók voltak a Mikesek is, de Tarnóczi Sára elrablása miatt vagyonukat Rákóczi György 1639-ben Kézdiszék főkirálybírájának, Apor Lázárnak és Imecs Juditnak adományozta. Apor Lázár javíttatta ki a falu régi templomát. Itt született Jancsó Emánuel (1816–1881), Háromszék asszeszora, dúlóbiztosa, római katolikus egyházmegyei főgondnok, aki hazafias és vallásos költeményeket írt, de hagyatéka alig ismert. Itt ringatták bölcsőjét Papp István (1884–1968) katolikus kántortanítónak és közéleti személyiségnek. Egyháztörténeti kutató volt, és Szentesen halt meg. Hozzá hasonló áldásos tevékenységet folytatott Sándor István (1902–1983) és Csüdör Antal (1922–2005) néptanító. Itt született és itt élnek rokonai dr. Antal Árpád (1825–2010) magyar irodalomtörténésznek, kolozsvári egyetemi előadó tanárnak, a reformkor, illetve a 19. századi irodalom tanszékvezetőjének. Tanulmányai és cikkei a hazai szakfolyóiratokban, az Erdélyi Néprajzi Tanulmányokban és a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben jelentek meg. Porai a házsongárdi hantok alatt pihennek. Személyéről halálának évében a tanítvány Egyed Emese emlékezett meg a Helikonban. „Élete nagy példaképét – immár a XXI. századba érve – Márton Áron püspökben jelölte meg – írta Egyed Emese. – Monográfiát készült írni a szent életű, szabadságától, hatásköre gyakorlásától a zsarnoki hatalom által megfosztott püspökről, de néhány közlemény után kedvét szegték az ellentmondásos visszajelzések, a téma divatba jövetele.” Szentiványi Mihálynak, az unitárius kollégium egykori nagy reménységének, népdalgyűjtőnek monográfiát szentelt, amelyet elismerően fogadott a kritika. Szentiványi eszmetársáról, kortársáról, a püspökké lett Kriza Jánosról Faragó Józseffel együtt írtak könyvet. Saját kortársai közül Márton Áron püspök mellett Szabó T. Attiláról írt méltatást.
Két nyujtódi álmodozó
Álmodni szabad, s nagyon jó, ha az álmok teljesülnek is. Szalai Pista barátom néhány évvel később látta meg a napvilágot, mint jómagam. Műszaki értelmiségiként, vegyészként szereti a történelmet, búvárló ismerője az egykori magyar királyné, Erzsébet (Sziszi) életének, nyujtódi gyűjteménye pedig – bizton mondom – párját ritkítja Délkelet-Erdélyben. Több kiállításon bemutatta ereklyeszámba menő tárgyait, most éppen szülőfalumba, Árkosra készül kiállításra. Decemberre tervezzük, hiszen a királynét éppen 1898 karácsony szenvedején gyilkolták meg, 115 évvel ezelőtt. S mert Szalai István nagy ismerője nemcsak a régi, hanem a millenniumi és Sziszi-emlékfáknak is, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző vezetői felkérték, hogy szakemberként legyen kísérője a diákok felső-háromszéki tanulmányútjának, melyen az elmúlt hét végén, emléktáblával jelölték meg a táj öreg fáit.
– Hallod-e, te? – mondta –, arról álmodom, hogy ebben a faluban megfelelő, szép helyen jól mutatna egy Sziszi-mellszobor. Álmodni szabad, nem? Hallom, hogy Sepsiszentgyörgyön is szeretnének Erzsébet-szobrot állítani az ottani Erzsébet parkban. Tudod, hogy rengeteg diófacsemetém van, kaphat tőlem egy-egy ajándék fát, aki Erzsébet királynéról nevezi el és ápolja is. Eladásra is sok fát termesztek, annak a jövedelméből szándékoznék egy kis pénzt gyűjteni a leendő szobor árába. Tervezem egy Sziszi Baráti Kör megalakítását is. Miért ne ápolnánk az emlékét annak az asszonynak, aki megtanulta nyelvünket, magyarul írta verseit? Van neked fogalmad arról, hogy hány szobrot állítottak ennek az asszonynak a nagyvilágban? Csak egy példa: Kaliforniában is van Sziszi-szobor! A kiegyezést is, úgy lehet, neki köszönhetjük...
Ugron Attila nevét ismeri, aki figyelemmel követte az újabban divatos lovas vágtákat. Neki már egyik álma teljesült: részt vehetett az eddigi három lovas vágtán, s tavaly ott száguldott Vidám nevű kilencéves herélt lipicaijával a nagy nemzeti vágtán.
„Falun élek, falun élünk. Apám élete az agrárium, a vidéki székely népélet ismerete volt. Felmenőim között jeles lovasok voltak: nagybátyám lovassági huszár hírvivő, a csernátoni Bölöni Dávid felmenőm is huszár volt, miért ne lehetnék én a lovak szerelmese? De ebből megélni nem lehet, szüleimet is segítenem kell. Valamiféle belső sugallatra lovastábort szerveztem Lemhényben gyermekek számára, amiben mellém álltak azoknak a gyerekeknek a szülei, akik vonzalmat éreznek a lovassport iránt.”
