Előpatak másik arca

2013. október 31., csütörtök, Faluvilág

A promenád mellett, ahol valamikor Havasalföld és Erdély leggazdagabb mágnásai, bojárjai sétáltak és végezték az orvosi javallat szerinti ivó- és fürdőkúrát, a szomorúság és kilátástalanság rakott fészket. Az izomideg-sorvadásban szenvedők kórháza ugyan Előpatakról Bodzafordulóra költözött, de itt maradt e betegek országos egyesülete, időnként vissza-visszajönnek az egykori kúráltak találkozni, tűrhető képet festeni maguknak arról a bajról, amelynek jobbulása sokszor teljesen reménytelen.
 

  • Az országos egyesület előpataki székháza                     A szerző felvétele
    Az országos egyesület előpataki székháza A szerző felvétele

Az egyesület évtizedekkel ezelőtt, amikor még megkülönböztetettnek számított az ilyen beteg, székházat is szerzett magának, amelyet korszerűsítettek, konyharészleggel, két fürdőszobával szereltek fel. Van benne egy tágasabb társalgó, három hálószoba kényelmes ágyakkal, hogy ha valaki „a betegtársak közül hazaérkezik”, tudjon megpihenni, néhány napig vagy huzamosabb ideig megszállni. Az előpataki görögkeleti lelkész hívta fel a figyelmemet erre a helyre, ahol – mint mondta – ő is sokszor megfordul, mert ha egyébnek szűkében is vannak a betegek, az imára mindig szükség van.
– Itt az országos székhelyünk – tájékoztatott a szomszédos Vrancea megyéből származó Costel Lăpădatu. – Nem akk­re­ditált az egyesület, de be van jegyezve, elnöke, Maria Teo­dorescu – szintén disztrófiás beteg – Sep­siszentgyörgyön lakik, és naponta kijön Előpatakra. A rendszerváltás utáni évben alakultunk meg, más megyékben, például Iaşi-ban, Aradon és Bukarest­ben is csak fiókszervezeteink vannak. Az elnökség ennek előtte megszervezte a moz­gássérültek rendszeres támogatását, anyagiakat gyűjtött kö­zösségi rendezvényekre, közös konyhánk ellátá­sára. Most azonban nagyon nehéz idők jár­nak: kiapadtak a pénzforrások, megritkult támoga­tóink száma. Ma­gam – aki amo­lyan házi­gazda va­gyok és sza­kács – bárkinek, aki ide ér­ke­zik, azonnal asztalt te­rítek, de sajnos a konyhai nyers­anyagok eléggé szűkösek. Beteg testvéreink szoktak hozni ezt-azt, de a legnagyobb gond, hogy nya­kunkon a tél, és nem tudtuk beszerezni a szükséges tűzifát. Fás kazánunk van ugyanis, és beszerelték a közpon­ti fűtést. Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam panaszunkat, hátha akadna a Kovászna megyei magyarság soraiban is egy-egy intézmény, közület, amely segítene rajtunk, annál is inkább, hogy itt vegyesen vagyunk románok is, magyarok is, de mind testvérek. A mindennapi ember nagyon nehezen tudja megérteni, hogy köztünk, az ilyen típusú mozgássérültek között van egyfajta testvéri-sorsközösségi összetartás. Össze­ülünk, beszélgetünk, és pró­báljuk könnyebbé tenni napjainkat, éle­tünket, meghallgatjuk egymás panaszát. Itt van Marika néni. Ő régi ismerősünk, Arad­ról érkezett, több napja itt tartózkodik. Tud magyarul, beszéljen vele a maguk nyel­vén.
Nagy Mária lába gyerekparalízis után bénult meg részlegesen. Nehezen mozog, így élte le életét, túl van már a hetvenen. Szabad idejében versel – mondta –, az nagyon leköti. László Károly szín­művésszel is megismerkedett, aki értékelte költeményeit. Több verset írt betegtársai megren­dítő sorsáról, majd egy nagyon lelkes or­vosnőről. „Benne vagyok az egyesületben, és ellátogattam Előpatakra – mondta –, szép emlékeim vannak innen. Ez az épület valamikor a disztrófiás beteg gyerekek iskolája volt. Nagyon le volt lakva. Minket akkor a Vodafone társaság támogatott, és az onnan kapott pénzalapból újíttattuk fel évek hosszú során.”
Maria Teodorescu elnök asszony ké­résünkre elmondta, hogy kezdeményezték az előpataki kórház újbóli megnyitását.
– Ígéret hangzott el az egészségügyi minisztérium és a sepsiszentgyörgyi prefektus, Dumitru Marinescu részéről is. Ez azért is fontos, mert Előpatak megindult a meg­újhodás útján, megépült az új kezelőközpont, működik a gyógyvízpalackozó üzem, és nagyon jó hatással van ránk a hely mikroklímája. A harcot nem adjuk fel, mert Előpatak sokat jelent nekünk, itt érvényesülnek a természeti gyógytényezők, és régi hagyományai vannak betegségünk kezelésének. Sajnos, kevesen segítenek. Arra biztattak, hogy pályázzunk az unióhoz, de pályázatainkat sorra visszautasítják.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2013-10-31: Faluvilág - Iochom István:

Böjte Csaba esztelneki otthona

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett esztelneki Szent Rita Napközi Otthonban közel negyven helybeli, kurtapataki és bélafalvi hátrányos helyzetű gyermek részesül naponta meleg ételben és délutáni oktatásban.
 
2013-10-31: Család - :

Halottak napja

A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven, ekkoriban február 22-én minden római család megülte a caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét, s egy­mást megajándékozva, vidámsággal oldották föl a feralia komorságát.