A magyal (Ilex aquifolium L.) örökzöld cserje vagy kisebb fa. Észak-Afrikától Közép-Európáig tekinthetjük élőhelyén őshonosnak. Nálunk inkább ültetett kerti díszcserjeként ismert.
Bőrszerűen vastag levelein tüskés kinövések láthatók (némely nemesített kertészeti fajtáknál ezek hiányozhatnak). Kétlaki növény (vagyis a nő- és hímvirágok más-más egyedeken fejlődnek ki). Fehér virágai fürtökben tömörülnek, piros, négy magvú bogyótermései és levelei mérgezőek az emberre. (A madarak téli csemegéje, számukra fogyasztható.)
A levelekben és a termésekben a méreganyag triterpén-szaponinok, klorogénsav, szterolok. Néhány forrás megjegyzi, hogy a matétea alapanyaga a levél (teobromin tartalmával), nem a mi magyalunkból, hanem a dél-amerikai rokon növény (Ilex paraguarensis) szárított leveleiből készül ez a Dél-Amerikában kedvelt tea. A magyal leveleit a homeopátiában ízületi bántalmak, kötőhártya-gyulladás esetén használják. Több termés elfogyasztása gyomorbántalmakkal, émelygéssel, hasmenéssel, lázas állapottal jár. Óvjuk gyermekeinket a mérgező hatás „kipróbálásától”.
*
A mérges természet sorozatunk utolsó részét olvashatták. Remélem, hasznukra vált. A természetet nemcsak óvnunk, hanem ismernünk is kell, hogy szépsége, értéke tudatossá váljon számunkra, és – miért ne – veszélyessége óvatosságra intsen a bemutatott növény- és állatfajokkal való közelebbi érintkezésben.