Vajon mihez kezdett volna, ha munkatársai olyan jellegű javaslatokat fogalmaznak meg, mint amilyenekkel hétfő este, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások után előállt Victor Ponta és a szociál-liberális hatalom? Merthogy a román miniszterelnök által bejelentett intézkedések voltaképpen erről szólnak: drágulás, adóemelés és a régi rendszerből jól ismert népámítás, sikerpropaganda mögé bújtatott megszorítások.
Kezdhetnénk mindjárt azzal: a szuverenitását oly nagyon féltő Bukarest gyakorlatilag behódolt a Nemzetközi Valutaalapnak, az államvezetés lemondott arról, hogy az ország dolgairól maga döntsön, minden lényeges gazdasági, az állampolgárok zsebét érintő kérdésben az IMF határoz. A kormányzók pedig mindenféle olcsó kommunikációs trükkökkel próbálják leplezni tehetetlenségüket: nemrég felröppentették, növelhetik az egységes adókulcsot, abban bízva, majd csak sikerként éli meg a lakosság, hogy az végül szinten marad, esetleg azt is elfelejtik megkérdezni, meddig halasztják még a társadalombiztosítási járulék oly régóta ígért csökkentését. Az még csak egyszerűen nevetséges, hogy a minimálbér 50 lejjel történő emelését, a nyugdíjak inflációs aránnyal megegyező kiegészítését világraszóló sikerként tálalják, de az már az abszurd határát súrolja, hogy 2–3 százalékos fizetésemeléssel szándékoznak itthon tartani a rezidens orvosokat, és így kívánják ösztönözni a kezdő tanárokat. Ráadásul mindez csak ámítás, hazugság: az üzemanyagokra kivetett többletilleték révén ugyanis minden drágulni fog, a szegények láthatatlan adójának is nevezett infláció elnyeli majd az összes többletjuttatást.
Fölösleges is keresni tehát, győztese nincs, csak vesztesei vannak a Ponta által vázolt intézkedéscsomagnak: nem lesz könnyebb élete a nyugdíjasoknak, az alacsony keresetűeknek, nem járnak majd jobban az orvosok, a pedagógusok, még nehezebb helyzetbe sodorják a válság által amúgy is sújtott vállalkozásokat, leállhatnak a beruházások, gátat vetnek a munkahelyteremtésnek. Marad az infláció, az adó és a kommunizmus…