A szelíd átmenet egyrészt, másrészt a váratlan, tartós októberi meleg vagy a szintúgy váratlan szeptemberi dér, a korán jött rügybontó tavaszra zúduló fagy, az enyhe nyugati szelek, amelyek az alacsony Persányi- és Baróti-hegységen keresztül völgyeinkbe kellemes fuvallattal érkeznek, vagy a zord Nemere keletről betörő fagyos szele, az elhúzódó aszály vagy a folyóvá duzzadt patakok romboló áradata, mind megannyi várt és váratlan hatást gyakorol szervezetünkre. Most még kitart a 15–20 Celsius-fokot is elérő, „vénasszonyok” nyarát példázó meleg, de nem lesz elkerülhető – előrejelzések szerint – a november második felében beköszöntő tél.
A téli időjárási viszonyokra szervezetünk fokozatosan, tudtunk nélkül is, de még inkább minden évben ismétlődő, jól begyakorolt tudatos felkészüléssel segít az átmenetben. És ez azért is fontos, mert ha az emberi (vagy az állati) szervezet nem alkalmazkodna megváltozott környezetéhez, ha ezek hatására nem módosulnának életfolyamatai, amelyek bizonyítottan a leg­szélsőségesebb körülményekhez is képesek alkalmazkodni, és – Selye János meg­nevezésével – a stresszorra nem a megfele­lő választ adná, akkor a stressz állapotába kerülne a változásnak mereven ellenálló szervezet. Ezt Selye adaptációs szindró­mának nevezi, amelynek három szakaszában nyilvánul meg a reagáló szervezet (sokk – ellen-sokk, ellenállás, majd a ki­merülés vagy a gyógyulás). Általában azok az emberek, akik a mérsékelt éghajlat (Földünk 52 százalékának) lakói, éppen a változó éghajlati ráhatások következtében rugalmasabban képesek alkalmazkodni, ami nem mondható el a trópusi (40 százalék) vagy a sarki-poláris (8 százalék) terü­letek lakóiról.
A mérsékelt éghajlaton élők is – amennyi­ben szervezetük legyengült, különösen az idősebb életkorúak – a váratlan felmelegedés vagy a lehűlés hatására megbeteged­hetnek. Megyénkben gyakori a reggeli köd a völgyekben, dombokon a mozdulatlanul beszorult hideg levegő felett kia­lakult pára, mely igen alkalmas a légúti betegségek meg­jelenésére. Elég nehezen viseli el szer­vezetünk a túlfűtött ( 24–25 Celsius-fokos) lakásból kimenve a hideg széltől lehűtött fagyos levegőt. Több más „megle­petés”, a cseppfolyós vagy szilárd halmaz­állapotú csapadék váratlan érkezése, a Ne­mere hófúvással betörő légtömege, az alkalmatlan ruházat, immunrendszerünk „fel­ké­születlensége” csupán példák azokra a kellemetlen élettani és lélektani befolyásokra, amelyek háromszéki polgártársainkat is érhetik. A következőkben megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek „átélhetővé” teszik a telet, lehetőleg megbete­gedés nélkül és jó hangulatban.