Tizenegy forduló van a hátunk mögött. Ebben a tizenegy fordulóban enyhén szólva több visszataszító, embertelen, sportszerűtlen megnyilvánulásról értesültünk, mint az elmúlt huszonnégy évben összesen.
Nem a labdarúgók játék közben elkövetett szabálytalanságaira célzunk, nem, hiszen azok jó részt benne vannak a pakliban, hanem a sportvezetők – beleértve az edzőket is – esztelen kirohanásaira, a játékvezetők mérkőzés közbeni ízléstelen gesztusaira, a szponzorok minden emberi jóérzést felülmúló túlkapásaira – gondolunk itt a tökrészegen elkövetett ízléstelen szövegeléseikre, fizikai bántalmazásig menő tettlegességeikre, meggondolatlan bölcselkedéseikre... –, hogy ne is említsük a szabadtéri kocsmává változtatott lelátókat. Isten bizony, elgondolkoztató, hogy hová jutott labdarúgó életünk. Már ki sem vihetjük feleségünket, gyermekeinket a stadionba, mert kiábrándulnak a mérkőzések hangulatától, a lelátók hangjától. Elgondolkoztató...
Nagyon, de nagyon tudjuk értékelni a szponzorok nemes tettét, önzetlen anyagi támogatását addig, amíg megmaradnak a sportszerűség, a nemes tettek határán belül. De ha csak azért adják pénzüket a sportnak, hogy cserébe annyi szilvapálinkát, sört, bort megihassanak mérkőzés közben, amennyit nem szégyellnek, és azt cselekedjék részegen, amit az alkohollal mosott agyuk diktál, akkor jobb, ha messze-messze elkerülik a sportpályákat! Jobb, ha elkerülik, mert mint tapasztaltuk, az egyesületek, a rendőrség, az önkormányzatok képtelenek arra, hogy megvédjék településük becsületét, jó hírnevét. Képtelenek, pedig feladatkörükbe tartozik! Tisztelt uraim, sportbarátok, annyiszor leírtuk már, de leírjuk még egyszer: a labdarúgás csak játék, játszani pedig csak szépen, sportszerű keretek között lehet istenigazából. Bűn, vétek beszennyezni azt. (nagymohai)
