Mi a rossz abban, ha egy hagyományaiban, kulturális értékeiben, műveltségi szintjében egységes közösség egy adott pillanatban bizonyos fokú autonómiát óhajt a központtal szemben?
Az ő autonómiájuk több embert vonz, mint a mi ereklyéink. Több mint százezer ember alkotott ötvenvalahány kilométeres élőláncot, ezeket a számadatokat, tényeket, akár tetszik, akár nem, figyelembe kell vennünk. Azon egyének Románia állampolgárai számát képviselik, akik Székelyföld autonómiáját támogatják. A magyarok ismét feladták a leckét nekünk hazafiságból és összefogásból. Nem egyszerű feladat ekkora tömeget összegyűjteni egy cél köré. A tavalyi megatüntetéseken, melyek a Boc- és az Ungureanu-kabinet bukásához vezettek, országszerte alig három-négyezer ember vett részt, s a Szociál-Liberális Unió legnagyobb kampánygyűléseire sem tudtak nyolcezernél több személyt mozgósítani az egész országból. A manapság divatos környezetvédelmi tüntetésekre sem tudnak a Kovászna megyei felvonulók tíz százalékánál többet összetoborozni. Hasonlítsák össze Miticăék Szent Piroska ereklyéje vagy Szent Demeter koporsója előtt kígyózó két-három kilométeres sorait, a múlt hét végi háromszéki több mint 50 kilométeres élőlánccal. Mindezt annak az érvnek az alátámasztásaként soroltam fel, hogy nem játszadozhatunk a székelyekkel és életterük közigazgatási autonómiájára való törekvésükkel.
Egy ilyen szervezőképességgel rendelkező etnikumot nem lehet ignorálni. Továbbá, üzenetüket nem lehet félremagyarázni, és kizárólag nacionalista szemszögből értelmezni. Amikor közigazgatási autonómiáról beszélünk, úgy hiszem, a székelyek bizonyos elveit az egész ország területén alkalmazni kellene. Nehogy azt gondoljuk, hogy a székely vezetők kerekekre akarják helyezni, majd a Pannon-síkságig gurítani Kovászna, Hargita megyét és Maros egy részét.
Alapvető dolgot akarnak. Szeretnék, hogy saját portájukon ők legyenek az urak. Maguk döntsenek saját érdekeikről, és ne a bukaresti bárók, hogy szabadon rendelkezhessenek és gazdálkodhassanak erőforrásaikkal, hogy ne nekik kelljen eltartaniuk a teleormani vagy a vaslui-i szociális gondozottakat. Szóval, hogy jövedelmeiket maguk kezelhessék annak a közösségnek a javára, amely megtermelte.
Úgy gondolom, követeléseik ésszerűek, és nem értem, miért nem kérjük mindannyian, erdélyiek, bánságiak, dobrudzsaiak, moldvaiak, oltyánok, munténiaiak, bukovinaiak ugyanezt? Mi a rossz abban, ha egy adott pillanatban a hagyományai és kulturális értékei által összekötött közösség a központtól való függetlenséget óhajtja? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben Bukarest sokat veszítene, hisz nem a pártbárók és a pártklientúra érdekei szerint oszthatná szét a közpénzeket. A régiók maguk határoznák meg prioritásaikat. A képviselet sokkal jobb lenne, a politika és üzleti szféra összefonódása átláthatóbbá válna. Így szemlélve a dolgokat el kell ismernünk, hogy a székelyek nem valami nyomorult szeparatisták, akik ki akarnak tépni egy darabot az ország „szent testéből”, inkább úttörők, akik jóval a környezetvédők és ereklyecsókolgatók előtt megértették a regionális autonómia előnyeit.
Ui.: Egyúttal a székelyek is megszabadulhatnának azoktól a korrupt vezetőiktől, kik eldambovicásodtak a hol szervezetként, hol pártként működő RMDSZ-ben és a belőle kiszakadt pártocskákban...
ŞTEFAN CIOCAN
(Glasul Hunedoarei/vhegy.com)
