A Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti részlegének egyik újabban restaurált klasszikus műtárgya báró Szentkereszty Stefánia Kőváry Endre (1832–1918) kolozsvári művész által festett arcképe, mely hiteles ereklye-emléke a jótékonykodó, intézményalapító nagyasszonynak.
A napjainkban sajnos már kevésbé ismert festő, Kőváry Endre a XIX. század második felének egyik legkeresettebb erdélyi portréfestője volt Kolozsváron. Előkelő, tordai értelmiségi családból (a történész Kővári László öccse) került előbb Pestre, ahol Munkácsyval dolgozott együtt, majd a bécsi Akadémiára, ahol a realista ábrázolási szemlélet szerint alkotott. Hazatérve az erdélyi arisztokrácia megbecsült festője lett.
Báró Szentkereszty Stefánia (1842–1906), maga is festő volt, Pesten sajátított el képzőművészeti ismereteket, de elsősorban jótékonykodó cselekedetei valamint kórházalapító tevékenysége miatt vált tisztelt személyiséggé. Az ő kezdeményezésére alakult meg a kézdivásárhelyi Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet 1873-ban, menhelyet hozott létre az elhagyott öregek számára, később 1884-ben az ő jóvoltából nyílt meg a székely kisváros kórháza. Az idősek menhelye az iránta való tiszteletből az ő nevét viselte (Stephanie Menedékház). A Kőváry kolozsvári, Szamos-parti műtermében 1879-ben festett kép valószínűleg szintén a hála jeleként került a karitatív intézménybe. Erre utalhat az a korabeli díszes felirat, mely a kép hátoldalára került: „Báró Szentkereszty Stéphanie a kézdivásárhelyi menházat alapította 1874-ben.”
Ez a fiatalkori portré elegáns miliőben, bájos, előkelő megjelenésben, de magabiztos tekintettel jeleníti meg a közjóért tevékenykedő bárónőt. A festmény az öregotthon államosítása és elköltöztetése révén 1950-ben Kovásznára került. Valószínűleg ekkor rongálódott meg, és jutott keret nélkül a raktári lom közé, mint a „kizsákmányoló burzsoázia” akkor félredobandónak megbélyegzett tárgya. 1972-ben az idősek otthonának Hidvégre költöztetésével a festmény is követte az intézményt. Az öregotthon munkatársai rejtették el, amikor biztonságát már nem látták szavatoltnak az erősödő nacionalista-diktatórikus hangulatban. Amikor a kép 2011-ben egy költözéskor előkerült, az egykori elrejtők behozták a Székely Nemzeti Múzeumba. Nem sokkal ezután állította helyre igényesen a múzeum nyugalmazott restaurátora, Vinczeffy László.
A festmény jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum előterében, az intézmény új szerzeményeit rendre bemutató tárlóban látható.
