Báró Szentkereszty Stefánia portréja a Székely Nemzeti Múzeumban

2013. november 9., szombat, Kultúra

A Székely Nemzeti Múzeum képző­művészeti részlegének egyik újabban restaurált klasszikus műtárgya báró Szentkereszty Stefá­nia Kőváry Endre (1832–1918) kolozsvári művész által festett arcképe, mely hiteles ereklye-emléke a jótékonyko­dó, intézményalapító nagy­asszonynak.

A napjainkban sajnos már kevésbé ismert festő, Kőváry Endre a XIX. század második felének egyik legkeresettebb erdélyi portréfestője volt Kolozsváron. Előkelő, tordai értelmiségi családból (a történész Kővári László öccse) került előbb Pestre, ahol Munkácsyval dolgozott együtt, majd a bécsi Akadémiára, ahol a realista ábrázolási szemlélet szerint alkotott. Hazatérve az erdélyi arisztokrácia megbecsült festője lett.
Báró Szentkereszty Stefánia (1842–1906), maga is festő volt, Pesten sajátított el képzőművészeti ismereteket, de elsősorban jótékonykodó cselekedetei valamint kór­házalapító tevékenysége miatt vált tisztelt személyiséggé. Az ő kezdeményezésére ala­kult meg a kézdivásárhelyi Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet 1873-ban, menhelyet hozott létre az elhagyott öregek számára, később 1884-ben az ő jóvoltából nyílt meg a székely kisváros kórháza. Az idősek menhelye az iránta való tiszteletből az ő nevét viselte (Stephanie Menedékház). A Kőváry kolozsvári, Szamos-parti mű­termében 1879-ben festett kép va­lószínűleg szintén a hála jeleként került a karitatív intézménybe. Erre utalhat az a korabeli díszes felirat, mely a kép hátoldalára került: „Báró Szentkereszty Stéphanie a kézdivásárhelyi menházat alapította 1874-ben.”
Ez a fiatalkori portré elegáns miliőben, bájos, előkelő megjelenésben, de magabiztos tekintettel jeleníti meg a közjóért tevé­kenykedő bárónőt. A festmény az öregotthon államosítása és elköltöztetése révén 1950-ben Kovásznára került. Valószínűleg ekkor rongálódott meg, és jutott keret nélkül a raktári lom közé, mint a „kizsákmányoló bur­zsoázia” akkor félredobandónak megbélyegzett tárgya. 1972-ben az idősek otthonának Hidvégre  költöztetésével a festmény is követte az intézményt. Az öregotthon munkatársai rejtették el, amikor biztonságát már nem látták szavatoltnak az erősödő nacionalista-diktatórikus hangulatban. Amikor a kép 2011-ben egy költözéskor előkerült, az egykori elrejtők behozták a Székely Nemzeti Múzeumba. Nem sokkal ezután állította helyre igényesen a múzeum nyugalmazott restaurátora, Vinczeffy László.
A festmény jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum előterében, az intézmény új szerzeményeit rendre bemutató tárlóban látható.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2013-11-09: Kultúra - Bogdán László:

Varga Melinda városdalai (Olvasólámpa)

Varga Melinda első két könyvéről (A kék tempó, 6van9) néhány éve azt írtam e hasábokon, hogy az egymást folytató versekben – amelyek akár egyet­len önvallomásnak is fölfoghatóak – megvalósul a határokat nem ismerő, teljes és frivolan érzéki kitárulkozás, amelyhez hasonlíthatót nőköl­tőtől nemigen olvashattunk idáig.
2013-11-09: Kultúra - :

Megjelent A titokzatos kovásznai asszony

Azt gyanították róla valamikor: szovjet kém, kit a francia fővárosba küldtek, hogy betegápoló nővérként államférfiak, magas rangú katonatisztek, üzletemberek titkaiba férkőzzék. Párizsban – kezdetben – gyanakodva fogadták.