Régóta kapkodom a fejem, amikor a különböző tévécsatornákon vagy rádiókban a riportalanyok, riporterek a címül választott ,,műszóval" ütnek fültövön. De egyre gyakrabban kezdett élni ez a kifejezés az írott médiában is.
Mit is jelent, mit is jelenthet ez a szó? ― tettem fel magamnak többször a kérdést. ― Talán olyasvalami értelme lenne, mint a féligazságnak, félhazugságnak, a nemigennek, vagy azt kellene értenem, hogy Ándi igaz és más emberfia senki sem?
Vagy talán némelyek (nyelvújítók!) így becézik az ,,igaz" szavunkat? A hazugándi ellentéte lenne? Sminkelt igazság, tupírozott hazugság lenne az igazi értelme?
Az az érzésem, hogy ,,igazándiból" erre senki sem tudna egyértelmű választ adni, a legkevésbé azok, akik unos-untalan ezt a divatszót futtatják a médiákban.
Milyen színe van ennek a színtelen szónak? Fehérnek nem fehér, feketének nem fekete. Talán vörös, vagy kék, netalán sárga? Mert neves politikusaink is egyre gyakrabban használják, művelt irodalmáraink szájából, tollából is elő-előbukkan. Hogy ők nem igazándiból értettek úgy valamit, mint ahogyan azt kimondták, mi pedig igazándiból értsük jól. Mert igazándiból nem is lehet tudni, hogy a kormányos jó irányba vezeti-e a hajónkat, vagy egyenesen jéghegynek, hogy igazándiból léket kapott-e, vagy egyszerűen ,,csak" elsüllyedt, mert túl volt terhelve igazándival?
Mostanában igazándiból nem lehet tudni, merre tartsunk, kit válasszunk, kire szavazzunk, kit nevezzünk igaznak, kit hazugnak, kit korruptnak, kit tisztességesnek, kit baloldalinak, kit jobbközépnek, balhátvédnek, jobbösszekötőnek, bűnbaknak vagy balbekknek. Igazándiból (de már olyat is hallottam, hogy istenigazándiból!) nem lehet tudni manapság, hogy amit látunk, érzékelünk, megfoghatunk, az-e, aminek látjuk, érzékeljük, vagy valami egészen más? Hogy amit elmondanak nekünk, amit megetetnek velünk, amivel teletömik naponta a fejünket, arra igazándiból van-e szükségünk, vagy másnak van rá szüksége?
Igazándiból az igazándira szerintem azért van szükség, mert általa zavarosabb vizeket lehet létrehozni, hol jobban lehet halászni, használatával minden az ég adta világon homályosabbá, kétértelműbbé, kuszábbá, kibogozhatatlanabbá, áttekinthetetlenebbé és érthetetlenebbé tehető ― és ez a lényeg!
El kell vetni a régi, elavult, elzápult és elavasodott egyértelmű kifejezéseinket, mint például azt, hogy: IGAZSÁG, HAZUGSÁG, IGEN, NEM, FEHÉR, FEKETE. Hiszen úgy sem tudtuk meg eddig még sohasem, hogy mit is értünk rajtuk vagy alattuk.
Most kezdem érteni, mennyivel ,,árnyaltabb", ,,kulturáltabb", ,,finomabb" kifejezés az igazándi vagy a hazugándi. Használatukkal minden átértékelődik. De nem biztos, hogy fel. Inkább le.
Sajnos, igazándiból, a drága magyar anyanyelvünk is.
