Még szerencse, hogy a kormány végre napirendre tűzi a decentralizációs törvénycsomagot, mert ha még néhány hétig tartott volna az úgynevezett közvita, pár sportcsarnokon kívül semmi sem került volna a helyi és megyei hatóságokhoz. Mondjuk, egy nappal a törvény elfogadása előtt tulajdonképpen még mindig nem tudni, hogy végül mi is maradt benne...
Várhatóan nem nagyon hasonlít majd a kormány asztalára kerülő tervezet az eredeti, sokak által rendkívül jónak, átfogónak ítélt dokumentumhoz, hisz a több mint egy hónapja tartó vita során ismét kiderült, mindenki csak addig támogatja a központosítás felszámolását, amíg nem neki kell lemondania hatalmáról. Előbb a belügyminiszter szólalt fel, hogy nem adja a rendőrséget, majd sorra követték elsősorban liberális társai, s kiderült, sem a munkaügyet, sem az egészségügyet nem engednék át a megyei, helyi önkormányzatoknak. Mi több, Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter ismét a nyolc nagyrégiós felosztásról kezdett beszélni, azaz nem a minisztérium mondana le hatáskörökről, hanem a megyei igazgatóságokat csoportosítanák régiós központokba. De tiltakoztak a filmkészítők, sőt, a civil szervezetek is, éppen a titokban zajló folyamat miatt, valós közvitát kértek, átláthatóságot, attól tartanak, ellenkező esetben a korrupció melegágya lehet a változás.
Aggodalmuk nem alaptalan, hiszen eddig a kormány összes reformtervéről kiderült, hogy messze nem az ország javát, hanem elsősorban önző politikai érdekeket szolgálna, a szociáldemokraták mindenképpen úgy alakítanák a dolgokat, hogy még erősebbé váljanak, a liberálisok pedig keresztbe tesznek, s oda összpontosítanák a hatalmat, ahol elég erősek. Ennek a belső koalíciós harcnak áldozatává válnak jó kezdeményezések – igaz, szerencsénkre, a magyarság számára kedvezőtlen tervek is. Ez történt az alkotmánymódosítással, a régiós felosztással, a közigazgatási átszervezéssel, s most minden bizonnyal ugyanez a sors vár a decentralizációs törvénycsomagra: kiherélve, lecsupaszítva kerül ki a kormánytól, s a nagy átalakítás helyett egy csonka jogszabály határoz majd néhány jelentéktelenebb hatáskör átruházásáról. Annál is inkább, mert Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes egyáltalán nem titkolja: nem tett le a nyolc közigazgatási régióról, ez a tervezet is azt a célt szolgálja.
Félő tehát, hogy amit ma ünnepelünk, s az RMDSZ nem győzi dicsérni, holnap ellenünk fordul. Csak látszólag jelenti azt, hogy a döntéshozatal európai szellemben közelebb kerül az állampolgárokhoz – jelentős kérdésekben megmarad a központi döntés, és majd a régiók visszahappolják a most leosztott hatáskörök egy részét is.
Megtörténhet, Romániában a decentralizációt is eredeti módon oldják meg, úgy adnak, hogy közben észre sem vesszük, még többet vesznek vissza.