Településünkön az elszigeteltség és a rossz közlekedési viszonyok miatt a fiatalság szórakozási lehetőségei nagyon korlátozottak. Ezért egy részük mulatságot akart szervezni a művelődési házban november 9-én, és le is tette az erre vonatkozó kérést már október 30-án, de ezt csak november 6-án iktatták, és a szintén zalánpataki születésű polgármester nem írta alá, mert szabadságon volt, és senkit sem hatalmazott fel a helyettesítésére.
Felkerestük a szülői házban, a tanácshoz irányított, ahol arra hivatkozva utasított el az alpolgármester, hogy a kérés hiányos. Még aznap, november 8-án (pénteken) újraírtuk, de mire bevittük, már nem volt ott. Többórányi várakozás és háromszori telefonálás után 14 órakor közölte, hogy már nem tér vissza a hivatalba, és nem kötelezhetem a kérvény aláírására. Elkeseredésemben bementem a megyeházára, ahol már nem volt senki, de Tamás Sándor elnököt távozása előtt az utcán megállítottam. Telefonált ő is, de azt a választ kapta, hogy túl későn tettük le a kérést. Hát ez nem a mi hibánk volt, ezért szombaton a fiatalok újra felkeresték a polgármestert Zalánpatakon, de hiába. Kértem én is a kultúrház kulcsát a feleségétől, de nem adhatta utasítás nélkül, pedig a kultúrotthon üres, csak néha használják halotti torra, amiből sajnos több van, mint esküvőből, bálból. Nem tudom, miért kell adót fizetnünk, ha nem érdemlünk meg egy aláírást azért a közösségi hajlékért, amit az őseink építettek, és amiért minden alkalommal kifizettük a 200 lejes bérleti díjat, amit a tanács kiszabott, noha ebből még egy seprűre és egy függönyre sem jutott; itt jegyzem meg, hogy a fiatalok mindig kitakarítottak maguk után. Nem tudom, ki segíthet ez ügyben, ki a felettes hatóság, ahol meghallgatják az embert a választások után, ezért fordulok a nyilvánossághoz.
T. É., Zalánpatak
