A sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céh Kolozsváron 1808-ban kiadott privilégiuma lehetővé tette, hogy minden város piacán árusíthassanak.
A kézdivásárhelyi Magisztrátus tekintélyes pénz lefizetése ellenében árusítóhelyet biztosított a sepsiszentgyörgyi céhnek. Mindezt így foglalták jegyzőkönyvbe: ,,1823 esztendőben, februárnak 20-ik napján a sepsiszentgyörgyi céhtől, elküldetett, úgy mint kis czéh mester, Gyárfás Ferenc és Szőts László atyánk fiai, a végre, hogy Kézdi Vásárhelyen eszközölnék ki a már fennebb említett Magisztrátus által, hogy a mü nemes czéhünknek egy valóságos áruló helyet nyernének. Midőn azon nevezetes Magisztrátus által nyert helyen jogosan kirakódtunk, és árultunk volna, azon helységbeli közelebbi falukból egy nehány személyekből álló embereket megszólítottuk és tuttára adtuk ezen személyeknek, hogy tartanák észbe, hogy azon nyert hely, szabados árulás végett által adatott, hogy ha a jövendőben kérdés lenne iránta, lelkiismeret szerént bizonyítanak azon történt dolgot. Azon személyek: sófalvi Szabó István, angyalosi Imre Lázár, Kézdi Vásárhelyi kántor, albisi Bod László, márkosfalvi Orbán Sámuel, bélafalvi Páll Ferenc trombitás, ozsdolai Bartsai Péter, zabolai Kónya Antalné." Hosszú évekig jártak a sepsiszentgyörgyi csizmadiák a kézdivásárhelyi piacra. A két város céhei között a becsület és az egymás iránti tisztelet érvényesült, nem utolsósorban az áru kitűnő minősége miatt, amely egyetlen garanciája volt a piaci árusításnak.
